Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)
Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Filep Antal: Az ajtó előtti boltozat (A Kisalföld népi építészetének speciális építészeti eleme)
lések népességének folyamatossága nem szakadt meg a 16. és a 17. század folyamán. Jegyezzük meg, hogy néprajzi érdekő levéltári vizsgálatok során éppen térségünkre vonatkozóan kerültek elő olyan alaprajzi dokumentumok, amelyek agyakorlat 18. századi létét bizonyították. Ide kívánkozik annak a lcszögezése is, hogy az 1960-as és 1970-es évekig a kisalföldi falvak, kisvárosok épületállományának igen nagy hányada (egyes községekben túlnyomó része) igazolhatóan 18. századi eredetű volt. ' A század első évtizedében még jól datálható a 17. század utolsó harmadából származó lakóépületeket is talált kutatás. ( Börcs 1686. ) 8 ^ Somorján a hajdan tisztes mezővárosban nem voltak ritkák a 17. századi földműves-polgár házak. Igaz, ezek a házgyári "panelurbanizáció" megvalósításánál a kutatás örök kárára nyomtalanul elpusztultak. ' A történeti fejlődés megítélésében, a behatóbb és részletekbe menő elemzésben komoly akadályt jelent, hogy a Kisalföldön nem állnak rendelkezésünkre egyenlőre a későközépkort megvilágító ásatások adalékai, valamint nem tárt fel a kutatás eddig olyan levéltári forrásokat, amelyek a lakás-és az építő kultúra rekonstruálását lehetővé tették volna. Talán érdemes arra utalni, hogy az utolsó két, három évszázad alatt a Duna menti területek délen és északon távolabbi vidékek számára is folyamatosan mintáulszolgáltak. Lassan mind messzebb eső vidékekel hasonítotl magához térségünk. Ennek nyomát láthatjuk abban a tényben is, hogy Sopron megye magyar népterületén Csorna délnyugati előterében fel lehetett fedezni a közép és délnyugat-dunántúli vidékekkel egyezően a kémény nélküli építkezés gyakorlatát, és ami ezzel együtt járt, eredetileg a lakóépület valamennyi helyiségének közvetlenül szabadba nyílt az ajtaja. Itt a konyhai lakásbejárat csak másodlagosan az utóbbi időszakban vált általánossá. Helyenként a korábbi állapotokra utaló nyomok a hagyományos építő kultúra felszámolódásáig megmaradtak. 1 Meg kell jegyezni, hogy ez nem pusztán két típus elkülönülését feltételezi, hanem a helyi építő kultúrának jó néhány további vonását is meghatározta. Nevezetesen a Duna mentén, ahol az épületek konyhai bejáratúak voltak, a falusi polgárosulás kialakulásáig nem igényelték tornácok építését. Csak a tetőszék mérsékelt kiugratásával biztosítottak a ház udvari homlokzala előtt szélesebb, esővédell ereszalját, amint a helyi szóhasználat nevezi: gádort. Szemben állt ezzel a Közép és a Délnyugat-Dunántúlra jellemző gyakorlat, ahol az épületek külön, külön nyíló be járatai t fa-és kőoszlopos (esetleg tégla) tornácokkal védték. Ezt az. épület - és lakáskultúra típusokhoz kötődő sa játos elkülönülést már Jankó János a századfordulón felfedezte, amikor a Balaton mellékének magyarságát tanulmányozta. ) A Kisalföld módszeres kutatására részben Jankó János ösztönzésére munkatársa Bátky Zsigmond vállalkozott. Komárom megyei születésű lévén, a megye és a Kisalföld monografikus feltárását tűzte ki célul. Hajdani kortársa emlékezetéből is tudjuk, hogy a Borovszky-féle megyéket bemutató sorozatban eredetileg önálló fejzetet kívánt volna közzétenni. Ezt ugyan sohasem készítette el, de hatalmas fénykép-dokumentációt gyűjtött össze. Részben maga fotografált, részben népes külső munkatársi gárdát foglalkoztatott, sok felvételt vásárolt. A kisalföldi épületállományról sokfelől, nagyon alapos információkkal szolgál ma is eza századunk első éveiben készített fényképkollckció. A Szigetközből és a Csallóközből,
