Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Tirnitz József: Soproni polgárjogot nyert művészek és a képzőművészettel kapcsolatba hozható mesteremberek a XVI-XIX. században

Ipar 16-17. századi 18.századi 19.századi iparosok száma % iparosok száma % iparosok száma % hangszerkészítő — — 3 5,5 5 10,0 könyvkötő és nyomdász 9 13,9 12 22,2 7 14,0 Vegyes iparok: kötélverő 41 54,7 16 20.0 1 1 13,9 szitakötő 13 17,3 17 21,3 1 1 13,9 fésükészílő 8 10,7 9 1 1.3 14 17,7 parókakés/.ítő és fodrász — — 1 1 13.8 5 6,3 díszkertész 5 6,6 16 20,0 15 19,0 könyv-, mű- és hangszerkereskedő — — — — 4 5,1 A faiparosok számának nagyobb mérvű megfogyatkozása, amint látható, az ácsok és bognárok, de különösen a kádárok folyamatos számszerű és viszonylagos csökkenésére vezethető vissza. Ennek ellensúlyozására nem volt elegendő az asztalosok, esztergályosok és utóbb a kárpitosok állandóan növekvő arányának befolyása sem az iparágra. Avas- és fémiparág periódusonkénli arányszámai hullámvonalban mozognak. A második időszakban a csökkenés oka a polgár jogot nyer t laka tosok, puskaművesek, kovácsok és ónművesek számának kevesbedése, továbbá még az, hogy kardkészítők ebben a szakaszban már egyáltalán nem jelentkeztek. A 19. századi kedvezőbb arányszám kialakulásához hozzájárult a lakatosok és puskaművesek ismét nagyobb számú feltűnése, s az, hogy a harangöntők, az övkészí tők és kiváltképpen az órások száma is szaporodott. Ezzel szemben továbbra is csökkent a kovácsok- és az ónműves ipar, a sarkantyúkészílő és az aranyműves szakmák mestereinek száma szintén kisebb lett. A ruházati ipar az egész koron végig a legjelentősebb helyet foglalta el Sopron város kézművesiparában. Az iparágon belül a különféle ide sorolt mesterségek arányának változásai szabták meg ebben az esetben is — mikén t eddig — korszakonként az egész iparág helyét a többi iparcsoportok sorában. A 18. sz. folyamán az ezt megelőző időszakaszhoz mért százalékos és számszerű felemelkedést a posztókészítőknek köszörűiét te. Ehhez járullak, bár sokkal szerényebben, a takácsok is. Sajnálatos módon fogyatkoztak viszont a posztónyírók, a kalaposok, a szabók, a kelmefestők és a gombkötők. Az pedig, hogy a harmadik periódusban, a 19. sz. első felében továbbra is az első helyen állta posztókészítők viszonylagos visszaesése ellenére, a szabóiparosok ugrásszerű gyarapodásának a következménye. Valamelyes emelkedés látszik még a posztónyíróknál és a gombkötőknél.