Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)
Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Horváth József: Káptalanvisi végrendeletek a XVII. századból
- de az anyakönyvek is csak a század végétől lehetnek a kutató segítségére, hiszen a kereszteltek anyakönyve 1691 -tői, a meghaltaké 1696-tól, a házasulandóké pedig csak 1731 -tői van vezetve. 14) Mindezen körülmények még értékesebbé teszik végrendeleteink adatait. Néhány formai sajátosságról A végrendeletek készítését alaki, formai szempontból is törvények szabályozták, de kialakultak a helyi gyakorlat során speciális sajátosságok is. 15 * Ezért, érdemes néhány pillantást vetni — a teljesség igénye nélkül — azok fontosabb formai sajátosságaira is! Tárkány Szűcs Ernő megállapítása szerint a testamentumok a középkori oklevelek szerkezetét követik és ennek megfelelően három részből állnak: bevezetésből, tárgyalásból és záradékolásból. 16 * A bevezetés általában a segélykéréssel kezdődik, mely a XVII. század első felében Győrött a magyar nyelvű végrendeletek élén is többnyire latinul áll. Visi forrásaink közül háromnál nem találtunk invocatio-t; Által Erzsébet rendelkezése élén az „In Nomine Patrísct Filii et Spiritus Sancti. Amen." formula áll, nyilván összefüggésben azzal, hogy lejegyzője a plébános, Fabri István volt 17 *; míg Soronok Mihály és Zidarics Pál végrendelete egyaránt az „Atyának és Fiúnak és Szent Lélek Istennek neviben legyen az en Testamentum tételem" formulával kezdődik: mindkettőt azonos személy, Vépi Pál iskolamester vetette papírra. 1 * A testamentumok egyedi, sajátos hangulatú eleme az az oklevelek arengájávai rokon rész, melyben a testáló megindokolja, miért is kell neki végrendelkezni. Az esetek nagyobb részében a végrendelkező beteg, ágyban fekvő voltára, de ép elméjére hivatkozik, amint ezt a visiek közül Által János özvegye és Maior Gergely is teszi. Vannak viszont a szokásostól eltérő, egyéni hangvételű indoklások is: ezek csoportja is képviselve van Visen, Tóth Mátyás 1600-ban kelt utolsó rendelésében, melynek végleges formába öntője valószínűleg a testálásnál jelen lévő Péter pap visi plébános lehetett. Ez a győriekhez képest is figyelemre méltóan szép indoklás így hangzik: „En Toth Mathias mondom es vallom, hogy ky kel múlnom ez. siralomnak veölgieből, semmiue lennij es a f eöld ala el temetetnij, hamuua es póra ual tozni akarom ez vilagbul kij mulasomatt, noha az en testemben nagy betegségben leucn, mind az által io eszeméi, legh eleőszer a minth illik igaz kerestennek es az Romai Anniaszenlegyhaznak fiath az en lelkemeth Aianlom az en megh ualtomnak kinek teremteth alattia uagiok, azen testemeth 19) pediglen az feöldnek giomraban." A végrendeletek formai jellemzőjeként említhetjük azt is, hogy hol és milyen formában tartalmazza a dátumot. Az általános gyakorlat szerint a záró részben, a magyar források végén is nem ritkán latin formulával, de a győri testamentumokban gyakran a bevezető rész végén — vagy éppen a címben kiemelve. A visi végrendeletek e téren vegyes képet mutatnak: Által János özvegyének már említett gyönyörű „magyaros" dátummeghatározása mellett félig vagy egészen latinos formákat is találunk. így Soronok Mihály rendelését az iskolamester „Anno 1686 die 17 febr"-ral keltezi a végén, míg Által Erzsébet testamentuma az invocatioután „Anno Domini MillesimoSexcentesimoquadragesimo tertio, die nona Aprilis"-sal kezdődik! 20 * Meg kell viszont jegyezni, hogy amíg az utóbbi kettőt
