Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)
Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Horváth József: Káptalanvisi végrendeletek a XVII. századból
tanult ember — iskolamester ill. pap — jegyezte le, addig Által János özvegyének testálásánál sem pap, sem iskolamester nem volt jelen! A bevezető rész után a rendelések következnek, melyek közül az első az esetek döntő többségében a testáló lelkéről és testéről való általános rendelkezés. így van ez mindegyik visi forrásunkban is: lelküket az Istennek, testüket a földnek ajánlják valamennyien. A második rendelés hagyományosan a földesúrnak szól. Bedy Vince kutatásaiból tudjuk, hogy a káptalan minden jobbágya köteles volt végrendeletében megemlékezni földesuráról annak biztosítására, hogy telke utódaira átszállhasson. E hagyomány összege az okiratok szerint rendesen egy forint volt, melyet lestpénznek hívtak: Bedy megjegyzi, hogy a földesúrnak tett hagyomány általában nem is haladja meg ezt az összeget. 1 Ezt alátámasztják a visi adatok is: öt testáló egy-egy forintot, míg Tóth Mátyás száz pénzt hagy a győri káptalannak. A tárgyalással, forrásaink legterjedelmesebb részével itt formai szempontból nem foglalkozunk, csupán azt említjük meg, hogy — miként az a gyakorlatban általában tapasztalható — az örökösnek való kijelölések és a hagyományként szétosztott vagyontárgyak vegyesen fordulnak elő. Egyetlen formai kérdésre szeretnénk még kitérni: ez a tanúk száma és személye. A XVII. századi győri végrendeleteknél az. lapasztalható, hogy az esetek többségében 5-6 tanú volt jelen. Hogy ez mcgfelclhctetl az országos gyakorlatnak, azt bizonyítja az, hogy a szokásjogot törvényerőre emelő III. Károly 1715. évi I. dekrétumában öt tanú együttes jelenlétét írja elő, hozzátéve, hogy írástudatlan testáló esetében legyen egy hatodik tanú is. 22 * Visi végrendeleteinkben l-l esetben 5 ill. 6, 2-2 alkalommal pedig 7-7 ill. 8-8 a jelenlévő tanúk száma! Vagyis a jelenlévők száma a későbbi törvényi előírásnak is megfelelne. Négy esetben esak férfiak tanúskodnak, míg két ízben asszony is szerepel a névsorban: 1613-ban egy, 1643-ban pedig keltő! Erre azért érdemes felhívni a figyelmet, mert Tárkány Szűcs Ernő még a XVIII. századot vizsgálva is érdekességként említi, hogy olyan korban, amikor a nőket mellőzték a közéleli szereplésben, nő is lehetett végrendeleti tanú. * Győrött ez már a XVII. században sem számít ritkaságnak: csak az első három évtizedből 14 ilyen esetet számoltunk össze! És hogy falun sem egyedi eset a visi, arra éppen Sopron vármegyéből hozhatunk példát: Zsebeházi Miklós 1608-ban Németiben kelt utolsó rendelésénél két asszony is tanúskodik — igaz, a németi bíró és 8 másik férfi társaságában!" 4 * Két visi forrásunknál is 5 ill. 6 férfi van jelen az asszonyokon kívül. És arra is fel kell hívni a figyelmet: a két asszony-testáló lestamentumosaként említik az asszonyokat — férfiakénál egyet sem! Mit tudunk meg a faluról? A végrendeletek formai elemzése után nézzük most már azok tartalmát is! A forrásainkban előforduló adatokat két nagyobb csoportra bontva kíséreljük meg bemutatni: mit tudunk meg a faluról ill. mit tudunk meg a tcstálókról? Vegyük sorra először az első témakört! Visi plébánosok. Forrásaink bemutatásánál két ízben is utaltunk a testálásnál jelen lévő pap szerepére. Tekintettel arra, hogy Visről 1647-ből van először egyházlátogatási jegyzőkönyv, az ennél korábbi forrásaink teljesen új információkat jelentenek, míg a
