Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Bariska István: Locsmand mezőváros XVI. századi kísérlete a pallosjog megszerzésére

gen, hanem Locsmándon. A törvénynap azonban dolgavégezetlen maradt (der Gerichtetag unverrichtet verblieben). Valamennyi eset közül azonban Veronika története volt a legmegrázóbb s egyben legérdekesebb. Az 1571. augusztus 21 -i tanúvallatási jegyzőkönyv adatai az eset lényegét illetően megegyezik az 1581-ben felvettekkel. A nagysároslaki Lang Keresztély leánya, Veronika neuhofi Jurisics Miklós dajkája volt korábban. 1571-ben gyermekgyilkosság vádjával került ítélőszék elé. Az első jegyzőkönyvet Meszlényi Benedek udvarbíró, Ambros Zirvogt kőszegi helyettes bíró, Christoph Tabrer kőszegi szenátor, Virgil Weingar tner és Bartholomäus Fell, neuhofi Jurisics íródeákjai vették fel. A két jegyzőkönyv egybevetéséből kiderült, hogy a szerencsétlen asszony teherbe esett az udvari szakácstól. Ezért frissen megszült gyermekét szégyenében a vár pöcegödrébe dobta, de előtte megfojtotta. Amikor a négy szabad város és mezőváros küldött bírósága elé került, neuhofi Jurisics megpróbált közbenjárni egykori dajkája érdekében, aki maga sem lehetett fiatal. Noha főbenjáró bűnről volt szó, nem egy esetet ismerünk, hogy közbenjárásra (Intercession) enyhítettek a büntetésen. Veronika érdekében ezúttal a várúr, neuhofi Jurisics Miklós terjesztett elő kérelmet a halálos ítélet meghozatalában és annak végrehajtásában illetékes városi bíróság elé. Erhard Inckhofer városbíró azonban nem kegyelmezett. A pellengér ekkor a belvárosban állt, éppen a városháza előtt. A hóhér a bírótársak kíséretében a várból a pellengérhez vezette az elítéltet. Aztán a városbíró a tömeg előtt kihirdette a kollekvált (collequiert) ítéletet, bírói pálcáját Veronika feje felett eltörte, majd a szerencsétlen asszonyt átadta a hóhérnak. A Gyöngyös ekkor még egészen közel folyt a városhoz, ebből táplálták a város vizesárkát. Veronikát ennek partjára kísérték, kezét-lábát megkötözték, zsákba varrták és addig tartották a piszkos víz alatt, mikor már életjelet nem adott. A vízbefojtásos ítélet nem volt ritka. Ebben az esetben sem a végrehajtás naturalisztikus részletei voltak az érdekesek a perszövegben. Sokkal inkább az, hogy neuhofi Jurisics Miklós az eset után lemondott minden olyan igényéről, hogy a várban ítélőszéket tartson. Ennek a maga részéről azért már nem volt jelentősége. Éppen ebben az esztendőben zárult le Kőszeg városa és az uradalom közli sok esztendős urbáriumvita, ezen belül pedig a iurisdictio minor és a iurisdictio maior, a Niedergericht és a Hochgericht körüli vita, amelyben az uradalomban a tartomány adományozta pallosjogot (Landgericht) a kormányszék a városnak adományozta. Ezt a gyakorlatot erősítette meg Martinus Schaff er de Perenye (perenyei Sáfár Márton), aki szerint 1548-ban Choron János apósa, Hans von Weispriach idején is ez volt az elfogadott usus. Mint láttuk, ezen Weispriach báró másik veje, Christoph Teufel sem változtatott. Ám, amikor 1584. április 23-án Choron János kaboldi báró, Sopron főispánja és kapitánya, valamint Kőszeg városa közt elsősorban úrbéri jogokat illetően Bécsben szerződés jött létre, az már az 157l-es megegyezést vette alapul. Nevezetesen, a iurisdictio minor fellebbviteli szerve az alsó-austriai kormányszék maradt. A iurisdictio maior esetében viszont úgy rendelkezett, hogy: „der Herrschaft von Güns auf allen derselben zugehörigen Märckten und Flecken das Landgericht zugehörigund was der Orten f ürgefange Ein-