Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Bariska István: Locsmand mezőváros XVI. századi kísérlete a pallosjog megszerzésére

kummen, solliche am dritten Tag in das Schloss geantwort werden sollen, daher nun Herr Tschuram gegen denselben mit der Execution fürzugehen, befugt zu sein vermeint, dagegen die von Güns angezeigt, dass die Täter am dritten Tag aus dem Schloss dem Stadtgericht daselbst zu der gerichtlichen Verfahrung zu beantworten gebräuchig, und obwohl beide Taile vor der Regierung deswegen in Recht erwehren so hat sich doch Herr Tschuram auf gepflegte Handlung bewilligt hinfüro die Einkommen und für Malefiz erkennte Personen, wie bishero besehenen, am dritten Tag, dem Stradtgericht zu Günss überantworten zu lassen". Azzal, hogy Choront a kormányszék arra kötelezte, hogy az uradalomnak, azaz a várnak átadott gonosztevőket a harmadik napon régi szokás szerint a város bíróságának kell kiadni, ezzel a Choron contra Kőszeg vitát a Landgericht ügyében a kormányszék a város javára döntötte el. Ez azonban csak a pillanatnyi érdekharc következménye volt, hiszen Kőszeg sem tekinthette magát többnek, mint a kormányszék eszközének. Rendi magánjogi szempontból sokkal erősebb felügyelet alatt álltak az osztrák városok, mint a hazaiak a központi kormányszervekhezfűződő viszonyukban. Azt a szerepet azonban, amit a kormányszéka három szereplőnek biztosított, mindegyik szívesen vállalta a másik kárára. 5. A locsmándi kísérlet és következményei Fentebb már volt arról szó, hogy még javában folyt a Choron contra Kőszeg vita, amikor Locsmand is megfogalmazta igényeit a kormányszék előtt. Ezzel teljesült ki a mindenki mindenki elleni harc a Landgericht ürügyén. Amikor Locsmand 1583. augusztus 2-án előterjesztette ismertetett kívánságait, a kormányszék láthatóan zavarba jött. Az abból is érzékelhető, hogy több mint fél év telt el, hogy azokat Kőszegnek ismegküldte. Ekkor, 1584 elején azonban azonnal reagált a város. Hogy a válaszban mindenekelőtt Kőszeg érveit és álláspontját lehet csak olvasni, az nem jelenti, hogy a város minden érve elfogultsággal vádolható és nem volna egyben tárgyszerű. Aminthogy Locsmand érveit is objektiv módon szabad csak elemezni. Az egyik a korban szokásosan a hosszú birtoklás elvén alapult. Locsmand azzal érvelt, hogy pallosjogát több mint 100 esztendeje zavartalan birtokolta (vber die 100 Jahre inruebiger Posses), sőt 118 éve, azaz 1466-ban Újkér megyéjénél (in der Spanschafft Vickher bei dem Stuel) a locsmándi szabadalmakat be is jegyezték. Kőszeg ezzel szemben arra hivatkozott, hogy az újkéri bejegyzés márcsak azért sem fogadható el, mert mielőtt Kőszeg városa, valamint Kőszeg vára és annak minden tartozéka Ausztria hoz (sic!) került, akkor ezek nem Újkérhez, hanem Vas vármegyéhez tartoztak (nicht in die Spanschafft Vickher, sonnder in dieEysenburgische Spanschaf ft gehörig gewesen). Akárhogyan is igyekezett Kőszeg a vita során tárgyszerű maradni, azért a tartozékok hovatartozását illetően jórészt nem ez volt a helyzet. Nyilván abból indult ki, hogy az uradalom központja Vas megyében, Kőszegen volt, de a tartozékok nagyobb része Sopron vármegyében (Újkér) feküdt. S ma is ismerünk olyan locsmándi okleveleket, amelyeket az újkéri megyei törvényszéken állítottak ki 1466-ban (in Újkér loco scilicet sedis nostrae Judiciariae).