Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)
Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Szende Katalin: A nők szerepe a kézműiparban a késő középkorban a soproni és a pozsonyi végrendeletek tükrében
Sajnos az általunk vizsgált anyagban nagyon kevés adatot találunk a kézművesek feleségeinek ill. özvegyeinek önálló üzleti tevékenységével kapcsolatban. Habár van rá néhány példa, hogy kézműves-családok nőtagjai papok vagy kereskedők végrendeleteiben adósokként vagy hitelezőkként előfordulnak, nem derül ki, hogy ezek a pénzügyletek összefüggésben voltak-e az érintett nők vagy férjeik kézműipari tevékenységével (termékek eladása, nyersanyagvásárlás, a műhely fenntartására felvett kölcsönök). Az ilyen alkalmakkor előforduló összegek széles skálán, néhány dénár és 100 aranyforint között mozogtak, de inkább a kisebb értékek voltak jellemzők. Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a középkori magyar kézművességre jellemző tőkehiány a feleségek és özvegyek pénzügyleteinek is határt szabott. 13 ^ Az üzleti életben való részvételük azonban még a várhatónál is kisebb, különösen ha a kereskedőcsaládok nőtagjainak vagy a zsidó nőknek a végrendeletekben is tükröződő kölcsön- és hitelügyleteivel hasonlítjuk össze. 14 ^ 2. A kézműves-családok nőtagjainak szerepe a család szerkezetében és gazdálkodásában Mint fentebb említettük, a legtöbb végrendelkező kézműves munkáját családi keretek közt végezte. Ez azt is jelentette, hogy a kézműves-családok nőtagjainak házasságát és egyéb rokoni kapcsolatait is a mesterségek hagyományai befolyásolták. Számos példát találunk a végrendeletekben arra a céhszabályzatok által is szorgalmazott szokásra, hogy az özvegyek (férfiak és nők egyaránt) ugyanannak a szakmának a képviselői közül választották új házastársukat. Ugyanakkor a nyugat-európai városokkal összevetve meglehetősen ritka volt az, hogy miután egy kézműves-özvegy más szakmában tevékenykedő férfihoz ment másodszor feleségül, első férje mesterségét folytatta tovább. Ezek közé tartozik Barbara, Hans Wagner felesége, aki korábban Wolfgang Kürsner özvegye vol t, és második házassága után is folytatta a szűcsmesterséget Sopronban. 15) Szintén elég gyakori, hogy oldalági rokonok: mindkét nembeli testvérek valamint sógorok és sógornők, esetleg unokaöcsék és unokahúgok is a testamentumok tanúsága szerint ugyanazt a mesterséget űzték, mint a végrendelkező. Természetesen más foglalkozások képviselői is előfordulnak a szűkebb rokonságban. Ezzel szemben figyelemre méltó, hogy a fiak gyakran nem szüleik mesterségét vitték tovább, hanem szőlőműves gazdapolgárok vagy módosabb családok esetében papok vagy kereskedők lettek. 16) így tehát, ha vállaljuk azt a kockázatot, hogy az általunk vizsgált városok adatai alapján általánosítunk, megállapíthatjuk, hogy a családok foglalkozási szerkezete egységesebb volt az azonos generációhoz tartozó oldalági rokonok körében, mint az egymást követő generációk tagjai között. 17 ^ A család anyagi helyzetében bekövetkező változások inkább a generációk közti, esnem az egyes emberek életében megmutatkozó mobilitásban tükröződtek. A családi kapcsolatok áttekintésének végén az örökhagyók családi állapotát is érdemes szemügyre venni. Az egyedülállók, házasok és özvegyek arányát összehasonlítva azt láthatjuk, hogy az özvegyek aránya sokkal kisebb, a férjes nőké pedig jóval nagvobb a kézműves családokhoz tartozó nők esetében, mint más végrendelkezők között. ^ Ez a megfigyelés összhangban van a már említett gyakori újraházasodás szokásával, és kapcsolatban állt a család anyagi helyzetével is, amire a későbbiekben még visszatérünk.
