Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)
Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Szende Katalin: A nők szerepe a kézműiparban a késő középkorban a soproni és a pozsonyi végrendeletek tükrében
Hasonló volt a helyzet a malmok esetében is. A fürdőházak szintén lehettek özvegyek tulajdonában, akik maguk működtethették azokat. 7 ^ Ennek ellenére, ha egy fürdőtulajdonos férfinak voltak megfelelő férfi rokonai, nem hagyta a fürdőt a feleségére. Egy esetben egy pék említett egy sütőházat, amit a kemencék fűtésére szolgáló fával együtt a feleségére hagyott, aki valószínűleg a mesterséget folytatta. 8 ^ A szerszámokat a többi ingóságtól különválasztva elsősorban férfi örökhagyók említik. Azokban az esetekben, amikor a feleségek örökölték a műhelyt, sokszor egyben ki kellett fizetniük elhunyt házastársuk adósságait is. 9 ^ Ennek a kötelezettségnek gyakran csak úgy tudtak eleget tenni, ha eladták a felszereléseket, így a volt férj rossz anyagi helyzete nagyon megnehezíthette az özvegy számára a mesterség folytatását. Számos példát találunk arra is, hogy az özvegy csak addig használhatta a műhelyt, amíggyermekei el nem érték nagykorúságukat. Sok alkalommal nyilvánvaló, hogy az özvegyeknek férfiak segítségét kellett igénybe venni, pl. amikor egy kovács várandós felesége örökölte a szerszámokat. Peter Smid Muschinger, 1467. (PT. 132.r) „... sein hausfraw Barbara swanger ist... Item seinen werchzeuch den ergeschetzt hat fur XV gulden hat er geschafft seinen kindern und hat wellen daz den sein hausfraw nutzen sol unczt ains oder mer seiner kinder komen zu vogtpern Jaren. Darnach die mueter trewlichen raichen sol seinen kindern ganntz und ungeletzt als er irden gelassen hat." Leginkább a bőrmegmunkáló mesterségekre (tímárok, szűcsök) és a borbélyokra volt jellemző, hogy az özvegyek önállóan folytatták az ipart, vagy legalábbis a végrendelkező ezt feltételezte. Női örökhagyók sokkal ritkábban tettek említést szerszámokról, főleg azért, mert a műhely megöröklése után rendszerint újra megházasodtak, és "automatikusan"azúj férj folytatta a munkát. Az özvegyek legényeikre is hagyhatták a műhely felszerelését. Arra viszont csak egy példát találtam, hogy egy nő egy másik nőre hagyta a szerszámokat: egy borbély özvegye, új vőlegénye mellett unokahúgát is a borbélyfelszerelés örököseként említi. 10) A szerszámokkal és műhelyfelszerelésekkel kapcsolatban ismét emlékeztetni kell rá, hogy a legtöbb esetben nem szerepeltették ezeket külön, hanem az ingó vagyon részének tekintették, amelyet általában a házastársak örököltek, minden különösebb megjegyzés nélkül. Sopronban az adójegyzékek figyelembe vételével azt láthatjuk, hogy főként a kevésbé vagyonos (az átlag kétszerese alatti adót fizető) kézművesek fektettek különös hangsúlyt műhelyük továbbörökítésére. 11 * A nők által említett, vagy nők számára hagyott nyersanyagok és termékek gyakran ugyanabban a végrendeletben fordulnak elő, mint a szerszámok, de az örökös személye nem mindig volt ugyanaz. Az özvegyek által említett félkész termékeket legtöbbször az a személy örökölte, aki a mesterséget folytatta. Általában ezek a javak kevésbé voltak fontosak, mint maga a műhely. Szintén említésre méltó, hogy azokat a ritka eseteket leszámítva, ahol legények szerepelnek, leginkább az örökhagyó rokonai örökölték a kézműiparral kapcsolatos tárgyakat. Ez a családon alapuló munkaszervezet túlsúlyára utal, legalábbis a végrendelkezők által űzött mesterségek esetében.
