Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Házi Jenő élete és munkássága — Kéziratos műveiből - Horváth Zoltán: Házi Jenő élete és munkássága, bibliográfia

kötet közepén lévő más témájú, oda nem illő mintegy 10 gépelt szövegrész kihagyását kérte. Ez együttjárt volna a szövegközti hivatkozási számok átjavításának többletmunkájával. A Gerichtsbuch másolata kézirat maradt. Evek múlva megkérdeztem Házi Jenőtől, miért nem fogadta el a lektor javaslatát? így válaszolt: „Nem engedünk!" Ez volt az ő álláspontja az egypárturalmat illetően is. Komjáthy (Kring) Miklós így értékelte Házi Jenő kiadói munkáját: „A „Házi" már fogalommá vált, s akik egy-egy újabb kötetét kezükbe veszik, csak a legnagyobb hálával gondolhatnak arra az önzetlen, alapos és igen nagy értékű munkára, amely az eddigi kilenc kötet megjelenését lehetővé tette." (Sz. 1933.455.) Hasonlóan nyilatkozott Mollay Károly is: „a 13 kötet közzététele olyan tudományos és emberi teljesítmény, amelyért történet-és nyelvtudományunk csak hálával adózhat". (Sz. 1943.489.) Azóta Házi Jenő nevét a tudományos világ a legjelentősebb forrásközlők nevével együtt emlegeti. Az oklevél tár kötetei alapján már több jeles könyv és tanulmány jelent meg.

4

^ Házi Jenőt a Magyar Tudományos Akadémia 1938. május 6-án levelező tagjává választotta. Székfoglalóját „A városi kancellária kialakulása Sopronban" címmel tartotta. A tanulmány, amely az egyik legjobb munkája 1957-ben jelent meg a Soproni Szemlében. (B. 56.) Politikai ellenfelei is tisztelték tudományos munkásságáért. Levelező taggá választását követően a baloldali, szociáldemokrata körökben ismert dr. Berczeller Miksa főorvos köszöntötte elsőnek a törvényhatósági bizottság közgyűlésén, mert Házi Jenő kitüntetése „megtiszteltetés Sopron városának is." Ezért azt indítványozta, hogy a kultúrtörténeti eseményt jegyzőkönyvileg örökítsék meg. ^ Valóban, a középkori oklevelek sajtó alá rendezése Házi Jenő számára áldozatvállalás volt, ahogy azt Mályusz. Elemér 1925-ben már jelezte, mert „azok kedvéért le kellett mondania az alkotás ébresztette csendes örömről". Következésképpen Házi Jenőnek egyetlen történeti feldolgozása: Sopron középkori egyháztörténete című könyve. (B. 46.) A kiadási költségeket a győri megyés püspök vállalta. A kötetet Pásztor Lajos ismertette, aki szerint „a város belső vallásos életéről kevésbé kapunk világos és egységes képet úgy tűnik mintha csak egy rövid korszakol és nem több évszázadot tárgyalna." Ugyanakkor Pásztor elismerte a rendelkezésre álló XV. század előtti okleveles anyag csekély voltát (Sz. 1939. 485.). Mollay Károly viszont dicséri az egyháztörténeti munkát, „nem hiányzik az egyházi életnek legapróbb, felkutatható részlete, adata sem." (Sz. 1940.45.) Könyve nélkül szegényebb lenne helytörténetírásunk gondolok itt a számos kultúrtörténeti ismeretanyagra: a johannilák, a plébánia iskola történetérc stb. Megelőzőleg „A soproni plébániai iskola" című cikkel adott hírt egyháztörténeti munkájának befejezéséről. (B. 45.) Nyugdíjazásáig, 1950-ig írt 25 cikkét, tanulmányát úgy tekintem, mint a „Magyar Sopron"-nal való eszmei társulását. Házi Jenő itt „a végeken" a magyar kultúra értékeinek feltárását, védelmét és propagálását tudatosan és elhivatottan végezte. Magyar érdekeket szolgált az oklevéltár megjelentetésével is, főképpen annak első kötetével, amely mintegy „időzítetten" jelent meg a népszavazás előestéjén. Megemlítek cikkei közül még néhányat: Unser geschichtliches Recht auf West-Ungarn. (B. 4.), A soproni magyar-latin szójegyzék (B. 9.), A soproni virágének (B. 20.), Sopron a régi magyar irodalomban (B. 41.),