Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
III. DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK ÉS A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG STÁTUSZÁT ÉRINTŐ VITÁK AZ 1920-AS ÉVEKBEN
befolyás várható erősödésére, az osztrák szocialista és klerikális pártok túlsúlyának növekedésére, valamint a bajor és osztrák területek Poroszországgal szembeni hegemóniájára figyelmeztetett.) 272 Mindez nem gátolta meg, hogy - főleg gazdasági téren - egyre élénkebb együttműködés jöjjön létre a két állam között. Az évtized közepén ráadásul a Seipel-kormány is módosított korábbi Anschluss-ellenes politikáján, s bár a vezető politikusok hangoztatták, hogy az egyesülés még nem aktuális, a gyakorlatban egyre több és egyre egyértelműbb állásfoglalás, sőt megállapodás született, melyek a két állam közeledését szolgálták. 273 Ezek a folyamatok felvetették annak a kérdését, vajon hogyan ítélik meg a nyugat-magyarországi (burgenlandi) problémát az osztrák-német határ túloldalán. A kiinduló helyzet nem volt kedvező. A Habsburg restauráció kérdése, a magyar és német szélsőjobboldal közötti viszony, az Erzberger-gyilkosság magyar szálai, a magyarországi német kisebbség ügye eleve megterhelte a két ország kapcsolatait. 274 A magyar külpolitika ugyan már 1923-ban kísérletet tett rá, hogy a németeket meggyőzze az összefogás fontosságát illetően, Stresemann azonban „a vak és a béna" egymásba kapaszkodását nem tekintette időszerűnek. 275 A Magyarország iránti elkötelezettség ráadásul Németország népszövetségi pozícióját is veszélyeztette volna, arról nem beszélve, hogy Berlin mennyire fontosnak tartotta gazdasági kooperációt a magyar revízió útjában álló közép-európai államokkal. 276 Természetes, hogy a hivatalos német politika Burgenland kérdésében (mely egyébként a korszakban csak ritkán állt Berlin érdeklődésének homlokterében) sem Magyarország pártján állt. Megfigyelőik a soproni népszavazásról az osztrákokhoz hasonlóan nyilatkoztak. Fürstenberg budapesti német követ szerint az eszközök ismeretében egyáltalán nem az a csoda, hogy a magyarok nyertek, hanem az, hogy ez csupán 63 százalékkal sikerült. Állítása szerint Klebelsberg minimum 80-90 százalékos sikert jósolt. 27 ' A magyarok pirruszi győzelmet arattak, a számszerű eredmény „blamázs" Budapest számára, és az erkölcsi sikert Ausztria aratta le - összegezte tapasztalatait Fürstenberg. 278 Ami a kérdés egészét illeti, német részről többször és több formában is hangot adtak annak, hogy a majdani anschlusst Burgenland megtartásával, azaz a nyugati magyar határok megváltoztatása nélkül képzelik el. A kérdés mégsem volt ennyire egyszerű. Magyar oldalon sokan bíztak a fenti elgondolások ellenkezőjében. Reményeik szerint, ha Ausztria és Németország a nem oly távoli jövőben egyesül, legalábbis egyeztetések kezdődhetnek a német kormánnyal az elszakított területek ügyében. Megfigyelők már a nyugat-magyarországi felkelő-mozgalmak 1922. évi felújulása idején is úgy látták, hogy a megnövekedett magyar aktivitás Németországgal és az Anschluss-szal áll összefüggésben. Attól tartottak, hogy magyar szélsőségesek a válságban lévő Ausztria összeomlásával és az így napirendre kerülő egyesüléssel számolnak. Az ebből keletkező zűrzavart használták volna ki Burgenland visszaszerzésére. 279 Többen tudtak arról is, hogy a német nacionalisták annak idején Nyugat-Magyarország osztrák annexiója ellen foglaltak állást. Ok úgy kombináltak, hogy Németország nem csinál majd presztízskérdést Burgenland hovatartozásának kérdéséből. Még a kevésbé optimisták 272 HUlgruber S. a. 164. o. 273 Kerekes 1966. 48-49. o. 274 Eüer 2002. 40-41. o. 2,5 Romsics Magyarország helye a német Délkelet-Európa politikában. In uő: Helyünk és sorsunk a Duna-medencében. Budapest, 1996, Osiris, 188. o. 276 Elier 2002. 37. o. 277 Sopron nemzetgyűlési képviselője volt a szavazás idején. A valóságban 75 százalék körüli magyar sikerről beszélt. Lásd Új Nemzedék, 1921. december 14. 278 Fürstenberg követ beszámolója Berlinnek, 1921. december 21. PAAA, IL b, Bd. 3, Pol. 6, R73414. 279 Hans Cnobloch budapesti osztrák követ jelentése, 1922. június 20. OStA, AdR, NPA, Kt. 802, Liasse Ungarn 4/5. Z. 590 p.
