Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)

III. DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK ÉS A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG STÁTUSZÁT ÉRINTŐ VITÁK AZ 1920-AS ÉVEKBEN

Julius Deutsch a párt parlamenti frakciójának titkára január 27-én rosszallotta, hogy magyar részről élénk propaganda kezdődött Burgenland visszaszerzésére. A képviselő a burgenlandi csendőrparancsnokság jelentésére alapozta felszólalását. A parancsnokság szerint ugyan sem a magyar kormány, sem a reguláris katonaság nem vesz részt egy Burgenland-ellenes akcióban, de csak azért nem, mert Ausztria gyengesége miatt már a bandák betörése is sikerrel járna. A hírt továbbító Magyar Távirati Iroda akkor hozzáfűzte, hogy az osztrákok ismételten már megcáfolt meséket elevenítenek fel, föld alatti muníciógyárakról, fantasztikusan felszerelt magyar hadseregről fantáziálnak. 1926. március 24-ről kelt jelentést tálaltak fel most, ami valószínűleg a katonai ellenőrző bizottságnak a közeljövőben esedékes visszahívásával áll összefüggésben.

216 Az osztrák baloldal aggodalommal tekintett a magyar és az osztrák kabinet esetleges összefogása elé is. A Bethlen-kormány is az osztrák szociáldemokrata sajtó támadásainak kereszttüzébe került. Ennek azonban inkább belpolitikai okai voltak. Az osztrák baloldal befolyása a somfalvi incidens után tovább növekedett, és ezzel tapinthatóvá vált a feszültség is Ausztriában. Az áprilisi választásokon a Szociáldemokrata Párt 42 százalékos eredményével, a parlament legerősebb pártja lett, júliusban pedig rendőrségi sortűz verte le a bécsi munkások tüntetését. A Seipel-kormány a megoldás kulcsát egyre inkább egy másik fegyveres alakulatban, a Heimwehrben vélte felfedezni. A szociáldemokraták erőnövekedése a magyar kormányzatnak sem volt ínyére. Visszaszorításuk és az osztrák jobboldal megerősödése a Bethlen-kabinet számára is kívánatos volt. Az érdekazonosság miatt a vitás területi kérdések még inkább lekerültek a napirendről, sőt épp a határ menti ügyekben egyre szélesedő összefogás bontakozott ki a két kormány között. A magyar veszélyről szóló hírek éppen ezért elnagyoltak voltak, azokat a határ innenső oldalán is rendre cáfolták. A Sopron környéki kerület képviselője az eset alapos kivizsgálása után biztosította a kormányfőt, hogy magyar szervezeteknek és személyeknek semmi közük sem volt a somfalvi esethez, Burgenlandban pedig nem mutatható ki magyar propaganda vagy izgatás.

217 Győr-Moson-Pozsony megye közgyűlése is erőteljesen tiltakozott az osztrák részről elhangzott vádaskodások ellen, tagadva, hogy az események a „nem is létező magyar irredenta" számlájára írhatók. Ebben a szövegkörnyezetben különösen rosszul sikerültnek tűnik az a követelés, hogy a magyar kormány csikarjon ki állásfoglalást a Népszövetségtől a nyugati területeket visszaadásáról, amennyiben az Anschluss bekövetkezne. Elgondolkodtató az is, hogy a közgyűlés határozata — óvatosan bár, de — kifogásolta a határ menti karhatalmi alakulatok felszámolását, valamint azt, hogy a kormányzat semmiféle társadalmi szervezkedést sem tűr meg a határ mellett.

218 Egyes - ártatlannak éppen nem mondható - magyar szándékok ellenére, a helyzetet higgadtabban elemző megfigyelők is tisztában voltak azzal, hogy az osztrák baloldal képviselői mennyire magyarellenes álláspontot foglalnak el. A Bécsben működő Lerchenfeld német követ is megállapította, hogy Ausztriában a szociáldemokraták hajlamosak a magyar viszonyokat rossz színben feltüntetni, és túlzásokba esni. Ebből adódóan azt tanácsolta, hogy ezeket a forrásokat fenntartásokkal kezeljék. Ausztriában - mint megjegyezte - az a nézet, hogy Magyarországon a túlburjánzó és erős nemzeti érzület túl nagy energiákat szabadít föl, ezért egy esetleges magyar támadással szemben az osztrák állam nem tudna hatékonyan fellépni. Bécsben mindezek ellenére közvetlen veszélytől nem tartanak. A nacionalista szervezetek a magyar kormány tá216 MOL, Sajtó Levéltár, K 428, 172. k. MTI jelentés, Bécs, 1927. január 20. 217 Östör József levele Bethlen Istvánhoz, 1927. február 14. MOL, ME, K 28, 8. t. 1927-S-69. 207. 218 Győr-Moson-Pozsony Közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék alispánja a miniszterelnöknek, 1927. május 2. MOL, ME, K 28, 3. es 8. t. 1927- L-4034.