Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
III. DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK ÉS A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG STÁTUSZÁT ÉRINTŐ VITÁK AZ 1920-AS ÉVEKBEN
Utóbbi szervezet egyébként rendszeresen kapott pénzt, eszközöket és erkölcsi támogatást Magyarországról. 209 Ez is közrejátszott abban, hogy somfalvi incidens óhatatlanul Burgenlandra, illetve az osztrák jobboldal magyar kapcsolataira irányította a figyelmet. Baloldali lapok ennek részeként igyekeztek a magyarokat „hírbe hozni" a vérengzéssel kapcsolatban. Az incidens után azonnal magyar részvételre kezdtek gyanakodni. Olyan háborús előkészületekről tudósítottak, melyek állítólag Burgenlandot fenyegették. 210 Feltételezésük szerint az esetet magyarok rendezték, hogy előkészítsék a terepet egy katonai behatoláshoz. A Der Morgen című szociáldemokrata bulvárlap szerint magyar tisztek - akiket Frontharcosok nyomban tájékoztattak a történtekről - Sopronban nyíltan hangoztatták, hogy Somfaivá csak jeladás volt, és ezután sor kerül az osztrákok elkergetésére. 211 A sajtó mellett vezető szociáldemokrata politikusok - mint Kari Seitz bécsi polgármester - is külpolitikai hátterűnek ítélték az eseményt. Az alsó-ausztriai tartománygyűlés 1927. január 31-i ülésén elhangzott szociáldemokrata interpelláció szerint ugyancsak magyar betörés előkészületei kezdődtek, melynek során a határ mellett már civileket is felfegyvereztek. A felszólaló szerint a frontharcosok kétségtelenül magyar érdekek szolgálatában álltak. 212 A képviselők felszólították a tartományi vezetést: hasson oda a szövetségi kormánynál, hogy vessenek véget a magyar üzelmeknek, „melyeknek egyszer már áldozatul esett Burgenland békés lakossága". A baloldali indítványhoz nagynémet képviselők is csatlakoztak, így azt a tartományi kormány is elfogadta. 213 A szociáldemokrata Karl Renner február 3-án a parlamentben szintén utalt somfalvi irredenta körök létezésére és azok magyar, illetve közvetlenül soproni kapcsolataira. 214 A kancellár válaszában azonban cáfolta, hogy az atrocitás mögött határon túli törekvések állnának. Seipel igyekezett a további egyoldalú és szélsőséges véleményeknek elejét venni. A Somfalván történtek - véleménye szerint - összefüggésben álltak azzal, hogy Burgenland Ausztria legfiatalabb tartománya, ahol a viszonyok még nem teljesen konszolidálódtak. Kijelentette, hogy veszélyes lenne irredentáról beszélni ott, ahol az nincs is, mert ezzel esetleg kiválthatnak ilyen jellegű mozgalmakat és törekvéseket. Pletykák kaptak lábra arról is, hogy ezúttal nem a magyar szélsőségesek, hanem igazából az őket csupán maga előtt toló kormány készül beavatkozni a tartományban. 215 Szociáldemokrata politikusok ennek a feltételezésüknek már a somfalvi tragédia előtt is hangot adtak. 209 A szövetség 1925-26-ban bontott zászlót Burgenlandban, amikor szimpatizánsai megalakították kismartoni, nagymartom (Mattersburg) és felsőpulyai szervezetüket, melyek egyre élénkebb kapcsolatot tartottak a határ másik oldalán működő jobboldali erőkkel. A frontharcosok markáns antimarxista irányzatot képviseltek, védve a katolikus egyházat a szociáldemokrata erőktől. Burgenlandban elsősorban azokat a társadalmi rétegeket célozták meg propagandájukkal, amelyek tagjai politikai és gazdasági céljaikat nem érték el új hazájukban, Magyarországon ezzel szemben azokat megvalósulni látták. A célba vett csoportok között között elsősorban nagybirtokosok, a szellemi élet tagjai, tanárok, hivatalnokok és iparűzők akadtak. Schlag, Gerald: die politischen Parteien des Burgenlandes (1921-1934) In 50 Jahre Burgenland. Vorträge im Rahmen der Landeskundlichen Forschungsstelle am Landesarchiv. Eisenstadt, 1971, Burgenländisches Landesarchiv, 160-177. o. /Burgenländische Forschungen Sonderheft III./ 115. o. 210 Arbeiter Zeitung 1927. január 20. 211 MOL, Sajtó Levéltár, MTI kőnyomatosok (K 428), 172. k, 1927. Lásd még Haslinger 1994. 121. o. 212 Uo. Korábban különböző - magyarokhoz közelálló - Frontharcos csoportok jelentősen hozzájárultak ehhez hasonló gondolatok és hangulat elterjedéséhez. Nikitsch községben (Füles) a Frontharcosok bálján a volt polgármester vezetésével magyar dalokat, köztük a himnuszt énekelték, mindenkit felszólítva, hogy álljon fel és vegye le kalapját. A gyanút fokozta, hogy Deutschkreuzban (Sopronkeresztúr) helyi lakosok, akik egyben a magyar hadsereg tagjai is voltak, házról házra járva híresztelték, hogy az 1927. január 16-ára esedékes agrárkamarai választás lesz az utolsó Burgenlandban, mert az három hét múlva visszakerül Magyarországhoz. Haslinger 1994. 120. o. 213 MOL, Sajtó Levéltár, K 428, 172. k, MTI jelentés, 1927. január 31. 214 Idézi: Burgenländische Freikeit, 1927. február 11. 215 A bécsi német követség jelentése, 1927. december 22. PAAA, II. b, Akten betreffend: Die westungarische Fragen, Bd. 4, Pol. 6, Österreich-Westungarn, vom Januar 1923-12. 11. 1934. R73415. II. Oe. 1893. (K274523)
