Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
III. DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK ÉS A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG STÁTUSZÁT ÉRINTŐ VITÁK AZ 1920-AS ÉVEKBEN
szédokat, mert - bár Mussolini egész Ausztriát is csupán üzleti alku tárgyának tekintette, így elvileg Burgenland-ügye is „belefért" volna egy olasz taktikai játékba - 1927-ben a két ország éppen közös fellépést fontolgatott Jugoszlávia ellen Karintia védelme érdekében. 204 A burgenlandi tartományi kormányzat hivatala mindazonáltal cáfolta az olasz vádakat, és megjegyezte, hogy azok csupán a dél-tiroli olasz törekvéseket szolgálják. Figyelmeztettek azonban arra is, hogy ha a nyugat-magyarországi revízió kérdése Magyarország részéről netalán újra felvetődne, akkor a magyarok joggal számolhatnak az olaszok pártfogására. 205 Ezt az érzést megerősíthette az is, hogy a Duce 1928. június 5-én elmondott beszédében lándzsát tört a trianoni magyar határok felülvizsgálata mellett. 206 A magyar külpolitika működtetői azonban nem szívesen kockáztattak más, fontosabb ügyeket a nyugati határrevízió miatt, s az olaszok támogatását is más célterületen kívánták igénybe venni. A bécsi magyar követ 1927 áprilisában kifejezetten kérte, hogy a közeljövőben Magyarországra érkező olasz parlamenti delegáció látogatása alkalmából a kormány tagjai és hivatalos személyek egyaránt tartózkodjanak az osztrák-magyar múltból fennmaradt seb [értsd: a nyugat-magyarországi kérdés - T. 1.1 érintésétől. Kíméljék Ausztria érzékenységét — írta —, mert Olaszország dicsőítése Ausztria kárára megnehezítené azoknak az osztrák köröknek a helyzetét, akik a Magyarországhoz fűződő jó viszony fenntartásának hívei. A meggondolatlan megnyilvánulások Csehország karjába hajszolnák őket is — figyelmeztetett Ambrózy Lajos. 207 1928 tavaszától - a fővárosban lezajlott újabb zavargások hatására - vezető osztrák politikai körök mind Olaszországgal, mind pedig Magyarországgal a kapcsolatok javítására törekedtek. (Előbbit nagyban akadályozta a már említett dél-tiroli helyzet.) Áprilisban Bethlen és Mussolini Milánóban megállapodott a radikális Heimwehr és az osztrák jobboldal támogatásában. 1929 tavaszán Seipel hosszú hivatali ideje után lemondott. A változás megnövelte a jobboldal (illetve a Heimwehr) esélyét a hatalom megszerzésére. Szeptemberben — Walko Lajos és Mussolini titkos megbeszélései során — a magyar külügyminiszter készségét nyilvánította a tekintetben, hogy Magyarország elsőként ismeri el az új osztrák kormányt és köt vele barátsági szerződést. A baráti lépések ellenében az új rezsimtől azt várta, hogy az kötelezze el magát bizonyos területi korrekciókra. Walko az észak-burgenlandi határszakasz Magyarország szempontjából stratégiai jelentőségű részein látott volna szívesen kiigazításokat egy későbbi időpontban. Mussolini a témát nem tartotta időszerűnek addig, amíg a hatalom nem konszolidálódik Ausztriában. 208 2.2. Schattendorf után. Az 1927-es osztrák krízis visszhangjai a kétoldalú kapcsolatokban Az 1927-es év belpolitikai szempontból is különleges nehézségek elé állította az osztrák kormányzatot. A keresztényszocialista Seipel-kormány a szociáldemokraták befolyásának folyamatos visszaszorításával volt elfoglalva. A Szociáldemokrata Párt fegyveres szervezete, a Schutzbund azonban jelentékeny fegyverkészletekkel rendelkezett. Január 30-án a Soprontól néhány kilométerre fekvő burgenlandi Somfalván halálos áldozatot követelő incidensre is sor került a Schutzbund és a jobboldali, részben monarchista Frontkämpfervereinigung (Frontharcos Szövetség) képviselői között. 204 Andics 1985. 31. o. 205 ÖStA, AdR, NPA, Liasse Österreich 2/18, Kt. 237, Fol. 258, 267. 206 Juhász 1988. 110. o. 207 Ambrózy Lajos bécs magyar követ (1925. május-1932. december) számjeltávirata a külügyminisztérium politikai osztálya vezetőjének, és Bárdossy László miniszteri tanácsosnak. Bécs, 1928. április. 12. MOL, KÜM, K 63, 1928-20/7. 1591/28. 208 Feljegyzés Walko külügyminiszter és Mussolini beszélgetéséről, 1929. szeptember 12. In Iratok az ellenforradalom történetéhez. IV. köt. A magyar ellenforradalmi rendszer külpolitikája 1927. január 1 - 1931. augusztus 24. A kötet forrásanyagát összeállította és jegyzetekkel ellátta: Karsai Elek. 1967, Budapest, Kossuth, 192. sz. 325-326. o.
