Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)

III. DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK ÉS A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG STÁTUSZÁT ÉRINTŐ VITÁK AZ 1920-AS ÉVEKBEN

a nyugat-magyarországi probléma teljesen nyugvópontra került volna. Ahogy csökkentek a valós veszélyek, és háttérbe szorultak a tényleges revindikációs szándékok, úgy jelentek meg egyre sűrűbben a belpolitikai ihletettségű viták a térséggel kapcsolatban. Tényleges revíziós és diplomáciai kérdésként azonban csak a húszas évek végén az olasz-magyar kapcsolatok élénkülésekor és a Rothermere-ügy kapcsán találkozhatunk a nyugat-magyarországi kérdéssel. 2. A húszas évek második felének osztrák válsága és a nyugat-magyarországi kérdés 2.1. Olasz-magyar együttműködés Burgenland ügyében? Az 1924-25-ben elcsendesedett nyugat-magyarországi vita az évtized utolsó éveiben újra élesebbé kezdett válni. Burgenland körül 1927-28 táján ismét „megfagyott a levegő". Ennek okaként egyrészt az osztrák belpolitika alakulását, másrészt a magyar revíziós törekvések megélénkülését szokás felhozni. A történéseket elemezve azonban úgy tűnik, hogy — bár a felsoroltak kétségtelenül adtak némi alapot a területi viták kiéleződésének —, ténylegesen nem változtattak a status quo megítélésén. Ausztria és Magyarország kormányzati együttműködése inkább szilárdabb lett, s ez befolyással volt a burgenlandi—nyugat-magyarországi kérdés további alakulására is. A látszat szerint a magyar revíziónak mégis széles lehetőségei bontakoztak ki 1927-28-ban. Ennek egyik magyarázatát az 1927-ben megkötött olasz-magyar barátsági, és döntőbírósági egyezményben találjuk, amellyel a hazai revíziós törekvések - legalábbis a közvélemény szemében - először találtak nagyhatalmi támogatásra, vagy legalábbis rokonszenvre. A kiszélesedő olasz-magyar együttműködés nem volt teljesen megnyugtató Ausztria számára. Szomszédunk 1928-ban kettős kihívás elé került. A kormányzatra a dél-tiroli határ mellől növekvő nyomás nehezedett. A kb. 250 ezer német által lakott Dél-Tirolban folytatódtak Mussolini olaszosító akciói, melyek szintén álmatlan éjszakákat okoztak a bécsi vezetésnek.

196 Ebben a helyzetben félő volt ráadásul, hogy az ígéretesen alakuló olasz-magyar viszony nyomán esetleg néhány újabb magyar felkelőcsoport szerveződik, felbátorodva a magyar külpolitika első komolyabb sikerén. Burgenlandban ismét terjedt a híre, hogy Olaszország lemondana Dél-Tirolról cserébe Burgenlandért. A pletykákat még azzal színesítették, hogy Németország is garanciát vállalna Nyugat-Magyarország visszaadására, ha az Anschluss bekövetkezne. A magyar kormány ez esetben kötelezné magát, hogy önkormányzatot ad a területnek.

197 A burgenlandi lakosság körében fokozódó nyugtalanság és a határ magyar oldalán támadt mozgolódás miatt a kismartoni tartományi vezetés kénytelen volt csapaterősítést kérni a bécsi védelmi minisztériumtól, amelynek erejéből azonban határvédelem helyett ekkor csupán határmegfigyelésre futotta.

198 A problémák már Bethlen római látogatásával kezdődtek. 1927. május 6-án a Wiener Neueste Nachrichten című bécsi újság a „Mit akar tőlünk Magyarország" címmel közölt cikkében tette szóvá, hogy a magyar kormányfő megköszönte Olaszországnak a soproni népszavazás során nyújtott segítségét, azt, hogy hozzájárult a város megtartásához. A lap leszögezte, 196 Rerider, Helge: Die operativen Maßnahmen gegen die Nachfolgestaaten der Monarchie von 1918-1938 unter besonderer Berücksichtigung der Ära Jansa. Wien, 1975. 40. o. 197 Haslinger, Peter: Der ungarische Revisionismus und das Burgenland 1922-1932. Frankfurt am Main etc., 1994, Peter Lang Europäischer Verlag der Wissenschaften. / Europäische Hochschulschriften, Reihe III. Geschichte und ihre Hilfwissenschaften, Serie III. Bd./Vol. 616./ 117. o. 198 Rerider 1975. 40. o.