Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)

III. DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK ÉS A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG STÁTUSZÁT ÉRINTŐ VITÁK AZ 1920-AS ÉVEKBEN

a nyugat-magyarországi felkelés idején tehát a magyar ügy szolgálatába álltak, sőt egykori német tisztek az első felkelés idején, a magyar oldalon részt is vettek az akcióban. A kontaktus Burgenland átadása után is megmaradt. Gyakori vendég volt ekkoriban Budapesten Max Bauer ezredes (Ludendorff hadsegéde és bizalmasa), Reinhold Wulle (Reichstag-képviselő, a Deutsche Tageblatt kiadója), Max Erwin von Scheubner-Richter (Hitler egyik legközelebbi munkatársa) és sokan mások. Cnobloch budapesti osztrák követ 1922. augusztus 2-i jelentése szerint a német-magyar kapcsolatokat jól ismerő Bleyer Jakab is beszámolt a német nacionalisták magyarországi kötődéseiről. Cnobloch nem sokkal azelőtt Németország budapesti követénél, Fürstenbergnél vett részt egy beszélgetésen, melynek során Bleyer Gömböst, Wolff Károlyt, Pékár Gyulát és az Ébredők néhány vezetőjét nevezte meg, mint akik élénk kapcsolatokat tartanak fenn erősen kompromittálódott német körökkel. Bleyer személyesen járt az előző évben Ludendorffnál, Georg Heimnél, a bajor Néppárt vezérénél és Kahrnál, akik - benyomása szerint - még akkor is ellenezték Burgenland Ausztriához csatolását. A hazai német nemzetiség vezetője megerősítette, hogy a szálakat még szorosabbra fonta az említett Erzberger-ügy is, melynek főszereplői (Erzberger gyilkosai) a Héjjas különítményesek védelme alatt álltak Magyarországon.

181 Az osztrák diplomácia 1923 elején berlini hírforrásokból is meggyőződhetett róla, hogy magyar felkelő csoportok körében még mindig felbukkantak német tisztek.

182 Az osztrák külpolitika megkísérelte meggyőzni a magyar sovinisztákkal kacérkodó német nemzeti és alldeutsch köröket, hogy tevékenységük sok százezer német egzisztenciájának veszélyeztetésére is alkalmas. A Ludendorff-féle társaság meggyőzésére elsősorban az Ausztriában megjelenő alldeutsch sajtóorgánumok segítségét és nagynémet érzelmű burgenlandi politikusok közbenjárását igyekeztek felhasználni.

183 A dolog jelentőségét idővel valószínűleg a német radikálisok is belátták, mert álláspontjuk a nyugat-magyarországi kérdésben lényegesen megváltozott. Prónay Pál naplóbejegyzése szerint Ludendorff és hívei a közép-európai németség egyesítésén dolgozva, 1922 nyarán már útját állták Burgenland újbóli függetlenségének, és ellenezték Ausztriától való elszakadását.

184 Arról viszont Bécsben nem tudhattak, hogy a Gömbös megbízásából Németországban eljáró Kozma Miklós nem sok biztató hírt hozott a szétzilált és így a magyar ügy támogatására teljesen alkalmatlan ottani szélsőjobboldali csoportosulásokról.

185 Az idő haladtával ráadásul a magyarországi kommunista hatalomátvétel lehetősége is egyre inkább a ködbe veszett, ami 1921-hez képest nyilván más megvilágításba helyezte a burgenlandi kérdést a német radikálisok szemében. A burgenlandi kérdés fontos faktorát jelentették a szláv korridor-tervek. A béketárgyalásokon elvetett csehszlovák elképzelések nem merültek teljesen a feledés homályába. Az 1922. tavaszi válságot követően, 1923-ban Sopronból érkeztek ismét olyan hírek, melyek szerint változások készülnek a csehszlovák-magyar határon, s ezek a város hovatartozását is érinteni fogják. A találgatások arról szóltak, hogy Prága néhány magyar várost (Kassát, Komáromot) hajlandó lenne átengedni ismét Magyarországnak, Sopron pedig átkerülne a határ osztrák oldalára. Ezzel egyidejűleg Franz Calice, a Cnoblochot 1922 végén felváltó új budapesti osztrák követ a magyar külügyminisztériumban szerzett értesülést arról, hogy a prá181 ÖStA, AdR, NPA, Liasse Ungarn II/3. Verbindung der reaktionären Kreise Ungarns mit denen des deutschen Reiches, 193/pol, 1922; Kt. 791, 2634/7-VTII-1922. 182 A berlini osztrák követség jelentése, 1923. január 14. ÖStA, AdR, NPA, Kt. 802, Liasse Ungarn 4/5, 36/pol. 1923. 183 ÖStA, AdR, NPA, Kt. 791, Liasse Ungarn 11/1-11/3., 2634/7.VIII.1922. 184 Prónay Pál: A határban a halál kaszál..Fejezetek Prónay Pál feljegyzéseiből. Szerkesztette és bevezető tanulmánnyal ellátta: Szabó Ágnes és Pamlényi Ervin, Budapest, 1963. 208. o. 185 Bellér 1975. 236. o.