Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
III. DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK ÉS A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG STÁTUSZÁT ÉRINTŐ VITÁK AZ 1920-AS ÉVEKBEN
gai kormány újból felvetni készül a korridor-kérdést. A Budapesten tartózkodó csehszlovák és osztrák diplomaták között jól működő munkakapcsolatnak köszönhetően Calice közvetlen információkat is tudott szerezni a híresztelésekről. 186 Azonnal felvette a kapcsolatot Cermák csehszlovák követségi titkárral. Cermák úgy vélte, hogy a hasonló mendemondák forrását egyértelműen Budapesten kell keresni. Ott röppennek fel időnként olyan hírek, melyek a csehszlovák-magyar, csehszlovák-osztrák és az osztrák-magyar határkérdések ügyét összekapcsolják. Cermák szerint a cseh korridor-tervek hangoztatásával a magyar külügyminisztérium célja, hogy ellenoffenzívát indítson a csehszlovák miniszterelnök ellen. Benes ugyanis nemrég összeállította a magyar kormány „bűnlajstromát", amivel Budapestet igen kényelmetlen helyzetbe hozhatja a nemzetközi fórumok előtt. Ez a lista a soproni kérdést még nem tartalmazta. Cermák mindazonáltal nem tartotta kizártnak, hogy Benes előveszi a nyugatmagyarországi felkelés és a népszavazás ügyét is, hogy a békeszerződésekkel szembeni magyar ellenállás bizonyításához érveket szolgáltasson. Calice szerint azon sem lehet csodálkozni, ha a kisantant a korridor gondolatát nem ejti mindaddig, amíg Magyarország rosszakarata és katonai felszereltsége veszélyt jelent számára. E tekintetben az osztrák diplomata érezhetően megértő álláspontra helyezkedett Prágával szemben, ahol mindent eszközt megragadtak, hogy Magyarország helyzetét megnehezítsék. Calice úgy látta, hogy stratégiai szempontból Prágának esetleg kívánatos lenne, hogy Sopron - mint fontos csomópont - Ausztria tulajdonába kerüljön. 187 Jóllehet, az osztrák törvényhozás 1922 elején törvénybe iktatta a velencei szerződést, és elismerte a népszavazás utáni határokat, Sopron megszerzése bizonyos körökben örökzöld téma maradt. A szavazást követő hivatalos tiltakozások és panaszok visszautasítása után, majd a végleges delimitációt követően azonban ez kivihetetlennek látszott. A hivatalos osztrák politika jól tudta ezt, és belátta, hogy bár a szövetségi kormány Burgenlandban komoly problémákkal bajlódik, Sopron visszaperlésével ezeket nem már lehet megoldani. Belpolitikai válságai közepette Bécset sokkal inkább foglalkoztatta Burgenland feldarabolásának kérdése. A nehéz helyzetben lévő kormány a tartomány Alsó-Ausztria és Stájerország közötti megosztásától a magasra rúgó adminisztrációs költségek csökkenését várta. 188 A feldarabolás terve egyúttal a Sopron megszerzésével kapcsolatos osztrák ambíciók meggyengülését és a helyzet konszolidációját is jelzi. Az Ausztriától elzárt város és környéke - sokat hangoztatott módon - fizikailag is kettévágta a tartományt, ezért a déli és északi tartományrész közötti természetes összeköttetés megteremtésének lehetőségét hosszú ideig Sopron átcsatolásában látták. Amikor azonban a két régió különválasztásáról gondolkodtak, egyúttal mintegy a nyugat-magyarországi beszögellés „kiegyenesítésének" szándékáról is lemondtak. A megoldás egyben a magyar revíziós törekvéseket is háttérbe szoríthatta volna. 1923-tól mindenesetre világossá vált, hogy sem Budapestnek, sem Bécsnek nem érdeke, hogy Burgenland miatt élezze a feszültséget. A két kormány kölcsönös jegyzékekben nyilvánította ki szándékát megegyezéses politika folytatására, és elkötelezték magukat amellett, hogy ki-ki a saját területén próbálja mérsékelni a területi vitákat provokáló csoportokat és személyeket. 189 186 p ranz Calice és korábban Hans Cnobloch is rendszeresen folytatott megbeszéléseket a budapesti csehszlovák követtel Hugo Vavreckával, akit meglehetősen szoros szálak fűztek Beneshez. Az osztrák diplomaták általa is jól informáltak voltak a prágai kormány szándékait illetően. Lásd Tilkovszky Lóránd: Az 1920-as évek magyarországi külpolitikája a budapesti osztrák követség jelentései tükrében. In Lengvári István (szerk.): In Memóriám Barta Gábor. Tanulmányok Barta Gábor emlékére. Pécs, 1996, JPTE Továbbképző Központ Kiadói Irodája. 411. o. 187 Franz von Calice budapesti osztrák követ (1922. december-1932. november) feljegyzése, 1923. június 12. ÖStA, AdR, NPA, Liasse Ungarn 2/6-2/8, Kt. 797, Fol. 536. 188 A bécsi magyar követség jelentése, 1925. december 19. Magyar Országos Levéltár (MOL) Miniszterelnökség (ME) Nemzeti és Kisebbségi Osztály iratai (K 28) 1924 - M - 3710. 167. 189 Emlékeztető feljegyzés (Aide memoire), 1923. október 20. ÖStA, AdR, NPA, Kt. 797, Z. 2952/17. 1923.
