Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)

III. DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK ÉS A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG STÁTUSZÁT ÉRINTŐ VITÁK AZ 1920-AS ÉVEKBEN

s az így keletkező zűrzavart készek lesznek kihasználni Burgenland visszaszerzésére. A budapesti osztrák követségen tisztában voltak vele, hogy ennek során szükség lesz a szabadcsapatokra, melyek Sopron ügyében egyszer már nagy szolgálatot tettek, és a kormány számára veszélyes, ámde jól felhasználható erőt jelentenek. Jól tudták, hogy a mozgalom egykori résztvevői mezőgazdasági munkásoknak álcázva egzisztáltak. A kormánynak a mozgalmak megerősödése egyelőre kényelmetlen, hisz most éppen időszerűtlen fegyverhez nyúlni jelentette Cnobloch. „...Amennyiben viszont a mozgalom nagyobb méreteket ölt és olyan erőt tud felmutatni, mely biztosabb eredménnyel kecsegtetne, nagy kérdés lesz, vajon nem ragadja-e magával őket [ti. a magyar kormányt - T. I.] a hév, hogy a szervezkedésekben rejlő lehetőséget kihasználják. Különösen veszélyes lesz ez abban az esetben, ha az osztrák hadseregnek közbe kell avatkoznia. Ebben az esetben a magyar katonaság is belesodródik az eseményekbe, s nem nehéz kitalálni, hogy az így választás elé kerülő Nemzeti Hadsereg melyik oldalra fog állni. Ha a magyar katonák az események folytán az első burgenlandi bódéba beteszik a lábukat, akkor a J'y suis et j'y reste "[itt vagyok és itt is maradok - T. L] gyakorlata alapján döntésre is viszik a dolgot"

148- tette hozzá az osztrák diplomata, és figyelmeztetett, hogy Bécsnek nem szabad bagatellizálnia a dolgot. Úgy vélte, kormányának kötelessége minden eszközt felhasználni, hogy a magyar ambícióknak egyszer s mindenkorra véget vessen. A követ a magyar kormány bukása esetére először célszerűnek tartotta volna helyi területvédő egységek (Heimwehren) felállítását. Ilyen szervezetek híre - mint minden olyan hír, mely a burgenlandiak, vagy akár a teljes Ausztria magyar revízióval szembeni ellenállásáról szól - a magyarországi kalandorok bátorságát csökkentené, jegyezte meg.

149 Utóbb azonban azt javasolta, hogy - mivel Ausztria mai kritikus helyzetében önerejére nem számíthat - a kormány forduljon a Nagykövetek Tanácsához, illetve bármennyire kényelmetlen is, vonja be a kérdés rendezésébe a sokkal aktívabb és közvetlenül érintett kisantantot is. Cnobloch egyébként tájékoztatta a francia és a csehszlovák követet a dolgok állásáról, és közösen megegyeztek abban, hogy felhívják az eddig sikertelenül működött Katonai Ellenőrző Bizottság figyelmét a magyarországi veszélyekre.

150 A legkomolyabb incidensre július második felében került sor.

151 A magyar kormány ezúttal határozottan és nyíltan elhatárolta magát az eseményektől. Gróf Bánffy Miklós a nemzetgyűlés 1922. július 21-i ülésén elítélte a történteket, és ígéretet tett rá, hogy a mozgalom előkészítőit tiltott szervezkedés, illetve toborzás miatt felelősségre fogják vonni. A kormány ezzel egyidejűleg megbízta a Honvédelmi Minisztérium illetékeseit a fegyveres csoportok teljes felszámolásával. A kedvező légkör kialakítása igencsak fontos volt mind a Magyarország, mind pedig Ausztria számára. A magyar külpolitika elejét akarta venni az ország teljes elszigetelődésének. Az ehhez vezető legfontosabb lépés Magyarországnak a Nemzetek Szövetségébe való felvétele volt. A belépés diplomáciai előkészítésnek nem tett volna jót, ha híre kel, hogy a kormány szélsőséges fegyveres csoportokat támogat.

152 Az osztrák külpolitika ezzel egy időben nemzetközi kölcsön megszerzésén fáradozott. A győztes hatalmak garanciavállalását szintén kedvezőtlenül befolyásolták volna az ország stabilitását veszélyeztető határincidensek, fegyveres összecsapások. 148 Uo. 149 Követi jelentés, 1922. március 17. ÖStA, AdR, NPA, Kt 17. 83/pol. lot) Lásd 147. sz. jegyzet 151 A mozgalom szellemi előkészítője Hír György képviselő volt. A július 18-án osztrák területre betört, majd onnan visszavonult inszurgenseket magyar csendőrök fegyverezték le, tisztjeiket pedig elfogták. Ugyancsak letartóztatták az ügybe belekeveredett Héjjas Ivánt, Bónis Lajost és másokat. Hír György, akit képviselői mentelmi joga védett a letartóztatástól, rövidesen váratlanul meghalt. Lásd Fogarassy 1975. 152. o. 152 A Népszövetség közgyűlése 1922. szeptember 18-án végül is kimondta Magyarország felvételét.