Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
III. DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK ÉS A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG STÁTUSZÁT ÉRINTŐ VITÁK AZ 1920-AS ÉVEKBEN
Az újabb felkelés előzményei és a körülötte zajló találgatások felkeltették az eseményeket kellő távolságból, egyszersmind azonban megfelelő realitásérzékkel szemlélő német követ, Fürstenberg figyelmét is. Az inszurrekció napján keltezett jelentése szerint sikerült biztosat megtudnia az utóbbi hetek eseményeiről. 0 is megerősíthette, hogy a mozgalom - mely szerinte kivált főiskolások („akik a szünidejüket nem tudják hasznosabban eltölteni") körében szerveződött - ezúttal nem élvezte a magyar kormány támogatását. Tudomása szerint a magyar külügyminisztérium politikai osztályának vezetője, Khuen-Héderváry Sándor kifejezetten felhívta az osztrák követ figyelmét a lehetséges újabb bandamozgalmakra. A magyar diplomata utalt rá, hogy a mozgalom mögött - Fürstenberg szerint alig hihető módon - állítólagosán Sigray Antal, Nyugat-Magyarország volt katonai biztosa áll. A követ élt a gyanúperrel, hogy Khuen-Héderváry nyájas felvilágosításának célzata zavarkeltő, és az igazi nyomok elmosását szolgálta. 153 (Utóbbiról ezúttal nem volt szó, amit az is bizonyít, hogy Vas vármegye főispánja ekkortájt - belügyminiszteri utasításra - éppen Sigray személyének ellenőrzésével volt elfoglalva. Igyekezett minden információt begyűjteni róla és az állítólagos felkelőkkel ápolt kapcsolatairól. A nyomozás azonban nem vezetett eredményre. 154 ) Egy vezető magyar tábornok ugyanakkor bizalmasan közölte Fürstenberggel, hogy jelen pillanatban a lehető legkárosabb lenne egy ilyen mozgalom, melyet készek akár katonai eszközökkel is elfojtani. A követ jelentése mégis figyelmeztetett: helytelen lenne azt hinni, hogy a szerveződő bandák mögött nem állnának a hatalom közelében levő körök, akik a felfegyverzésüket, felállításukat elősegítik. A mostani mozgalmat azonban nem készítették elő gondosan. A magyar hadsereg egy elszigetelt akciójától (osztrák postahivatal elleni támadás a határon) eltekintve eddig nem vált ismertté határsértés - tette hozzá Fürstenberg -, aki szerint a mozgalmak korai ismertté válása és a magyar mérsékeltek erős ellenmunkája megakadályozza további bandabetörések keresztülvitelét. Jól látta, hogy a tartomány visszahódítására (amint azt 1921 őszén megkísérelték) akkoriban már egyáltalán nem volt kilátás. A szervezkedés tulajdonképpeni célját, sokkal inkább a terület szisztematikus nyugtalanításában vélte felfedezni. „A mozgalom felbujtói, szervezeteik szellemiségét kívánják frissen tartani, egyidejűleg megkísérelik a leválasztott területeken az integritás gondolatát napirenden tartani, és a szakadatlan éberséget újból-és újból felkelteni" - foglalta össze a helyzetet a német diplomata. 155 Az osztrák követet Bethlen a hamvába holt akciót követően, 1922. július 23-i találkozójukon tudta megnyugtatni, jelezve, hogy a magyar kormánytól a legtávolabb állt és áll katonai akciók támogatása. Az újabb fegyveres megmozdulás teljes kudarca és a hivatalos magyar politika által tanúsított magatartás ismét némi optimizmusra adott okot Bécsben, ahol ennek ellenére úgy gondolták, jobb félni, mint megijedni, és változatlan óvatossággal jártak el a kérdésben. A valóságban pedig mindkét fél tudatában volt annak, hogy az októberi napok nem térhetnek vissza. Bethlen hangsúlyozta: tisztában van vele, milyen veszélyt jelentenek országára a felelőtlen próbálkozások, és kijelentette, mindent elkövet, hogy kordában tartsa a kezdeményezőket. A miniszterelnök mindazonáltal megpróbálta a prágai kormányt, nevezetesen Eduard Benest is belekeverni a dologba, utalva rá, hogy a csehszlovák külügyminiszter tudatos szerepet játszik a bizonytalanság felélesztésében. Az elfogott felkelők - elsősorban Héjjas Iván - is azzal védekeztek, hogy cseh és délszláv csapatok Ausztria szétesése esetén nem késlekedtek volna nyomban bevonulni Burgenlandba. 153 Fürstenberg budapesti német követ jelentése, 1922. július 18. PAAA, II. b, Bd. 3, Pol. 6, R73414, Oe. 2062, (K274439). 1; ' 4 A körmendi főszolgabíró jelentése Maroth László vasi főispánnak, 1922. július 18. Vasmegyei Levéltár (VaML.) IV401/a Vasvármegye főispánjának iratai. Elnöki iratok 152/1922. io5 Fürstenberg 1922. július 18-i jelentése.
