Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
III. DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK ÉS A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG STÁTUSZÁT ÉRINTŐ VITÁK AZ 1920-AS ÉVEKBEN
Az interpelláló keresztényszocialisták vezérszónoka, Heinrich Mataja szerint pártja mindig állást foglalt az olyan külpolitikai lépések ellen, melyeknek magyarellenes éle volt. A jelenlegi magyar magatartásról azonban úgy vélte, hogy az az egész közép-európai rendezést veszélybe sodorhatja. Figyelmeztetett, hogy a budapesti kormánynak tudomásul kell vennie, hogy Burgenlandban egyetlen község sem kíván önként Magyarországhoz visszatérni, viszont a határon túl ezrével élnek németek, akiknek legfőbb óhaja, megszabadulni Magyarországtól. A szociáldemokrata Karl Renner, a korábbi osztrák-magyar viszony tapasztalataiból merítve, szemére hányta a magyaroknak, hogy azok sohasem voltak megbízható szerződő felek, mostanság pedig nyughatatlan és megbízhatatlan szomszédok. A soproni népszavazás kimenetele csalás és kényszer eredménye volt, és a magyarok most tovább játsszák ugyanezt a játékot - állította Renner. Hans Schürff nagynémet (Grossdeutsche Volkspartei) képviselő a Burgenlandban folyó magyar propagandára hívta fel a figyelmet, sajnálkozva amiatt, hogy az osztrák közigazgatás nem lép fel kellő eréllyel, a magyar izgatókkal szemben. Schürff a kormánynak szegezte a kérdést: vajon az elismeri-e a trianoni békeszerződés szövegéhez mellékelt Millerand-féle kísérő levelet, és hajlandó-e ennek szellemében a határkiigazításra? 136 Schober válaszában azzal igyekezett megnyugtatni a képviselőket, hogy különbséget tett Magyarország és az antant országok között. Utóbbiakról kijelentette: nincs közük a magyarok újabb „támadásához". Megerősítette, hogy Velencében Bethlen és Bánffy Miklós külügyminiszter is felvetette a kísérőjegyzék kérdését, de az osztrák delegáció azt kategorikusan elutasította. 13 ' A kancellár a nagykövetek tanácsához benyújtott jegyzékében is a békeszerződés és a velencei egyezmény szellemével ellentétesnek ítélte a magyar követeléseket, ám utóbb kötelezte magát, hogy a tanács döntését elfogadja. 138 Az osztrák diplomácia mégis bizakodó volt. A következő hónapokban Londonban és Genfben folyó megbeszélések ugyanis egybeestek Magyarország Népszövetségbe való felvételének tárgyalásaival, ezért valószínűsíteni lehetett, hogy a magyar fél kedvezőtlen döntés esetén sem fog elégedetlenségének túl hangosan kifejezést adni. 139 1.2. A „második nyugat-magyarországi felkelés" és az osztrák-magyar kapcsolatok A magyar fél helyzetét nem könnyítette meg, hogy a tárgyalások idején a határ mellett újból életre keltek az irredenta mozgalmak. Az osztrák kormány számára ugyanakkor komoly feladatot jelentett, hogy a hivatalos határkiigazító követelések mellett a meg-megújuló „bandaharcokkal" is szembenézzen, és főleg hogy azok kormányzati összefüggéseit felderítse. A határ mellől érkező riasztó hírek hatására a budapesti osztrák követség folyamatosan igyekezett kipuhatolni, hogy a szerveződő felkelések miféle központi támogatást élveznek, szervezői milyen kormányközeli kapcsolatokkal rendelkeznek. Egy esetleges újabb nyugat-magyarországi felkelés lehetősége körültekintő beavatkozást igényelt. Előző évi tapasztalataik arra indították az osztrák politikusokat, hogy ne elégedjenek meg a hivatalos cáfolatokkal. Az 1922 tavaszán kialakult helyzet magyar részről valóban fenyegetett egy esetleges újabb akcióval. A beavatkozás lehetőségét mégis inkább az osztrák kormány válsága és a köztársaság instabil belpolitikai helyzete villantotta föl. A Schober-kabinet lemondása után, május 31-én hivatalba lépett keresztényszocialista kancellár, Ignaz Seipel és kormánya - miután szakított a szociáldemokratákhoz fűződő addigi politikájával - súlyos válságot élt át. 136 Az Alexandre Millerand francia miniszterelnök által aláírt dokumentum kilátásba helyezte, hogy a határmegállapítások során kisebb kiigazításokat lehet majd tenni Magyarország javára. 137 Idézi: Szózat, 1922. március 10. 138 VUlani 1923. 54-55. o. 139 Villani 1923. 59. o.
