Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
III. DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK ÉS A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG STÁTUSZÁT ÉRINTŐ VITÁK AZ 1920-AS ÉVEKBEN
A kialakult helyzet nem csupán bizonyos magyarországi körökben, hanem Prágában is merész kombinációkra adott alkalmat. Az év nyarán ott is irreguláris szokol-alakulatok létrehozását határozták el, és a burgenlandi térségbe való behatolás gondolatával kacérkodtak. 140 Idehaza felerősödtek az elszakított Nyugat-Magyarország visszaszerzésével kapcsolatos remények. 1922. március 24-25-én éjszaka a burgenlandi Mosonbánfalván (Apetlon) kisebb incidensre is sor került, amikor néhány magyar felkelő és osztrák csendőr között tűzharc keletkezett, melyben egy osztrák elesett. 141 Hans Cnobloch budapesti osztrák követ a történtek után természetesen azonnal érintkezésbe lépett Bánffy külügyminiszterrel. Igyekezett megtudakolni, hogyan vélekednek Budapesten e nyugtalanságra okot adó jelenségekről. A találkozóról azzal az érzéssel távozott, hogy az egész ügy rendkívül kellemetlen a magyar kormány számára, mert azt eredményezheti: nem tudnak majd megszabadulni a szellemtől, melyet kiengedtek a palackból. 142 Cnobloch a Bánffynál tett látogatást követően áprilisban Bethlent is felkereste. A kormányfő megígérte: a szabadcsapatokat likvidálni fogják, és a határ közelében foglalkoztatott elemeket átvezénylik az ország belsejébe, hogy ott polgári feladatokat adjanak nekik. Ezek az ígéretek ugyan nem teljesültek, 143 a követ személyesen mégis meg volt győződve magyar partnere őszinte szándékairól, nagyra értékelve azt a jóindulatot, melyet a miniszterelnök újabban tanúsított a kérdésben. Ellentétben azzal az érdektelenséggel, amit az ügy kapcsán Bánffynál és Kányánál korábban tapasztalt. 144 Információi szerint egyébként Bethlen kifejezetten ausztrofil érzelmű, és teljes előzékenységgel közeledik osztrák kollegájához. 145 Az osztrák megbízott ennek ellenére óvatosnak mutatkozott. A fő kérdés még mindig nem tisztázódott számára egyértelműen. Ráadásul úgy tapasztalta, hogy a magyar nyilvánosság - a politikailag és nemzetileg színtelen üzleti világ kivételével - a Burgenlandról való lemondásba még messze nem nyugodott bele, és integrális programjának keretei között a területet mint locus minimae resistentiae-t 146 elérhetőnek tekinti. E ponton a kormány, a legitimisták, a szabad királyválasztók és a nacionalisták nézetei mind megegyeznek. A különbség csupán az egyes csoportok vérmérsékletében van, s abban, hogy a terveket mikor és milyen úton lehet megvalósítani. A velencei egyezmény és a Sopronról való osztrák visszalépés nemhogy nem gyengítette ezeket a nézeteket, hanem azok éppenséggel erősödtek, egyrészt a mindkét oldalt sújtó gazdasági bajok miatt, másrészt a magyar ellenállási mozgalom részsikere miatt. Cnobloch utalt rá, hogy corpus separatumként Burgenland mindig tárgya marad a magyar revindikációnak. Ennek megakadályozására a lehető legjobb megoldásnak Burgenland megosztását tartotta. 147 A követi jelentés szerint a bandamozgalmak felújulása Ausztria nehéz helyzetével, a kelet-európai politikával és elsősorban Németországgal állt összefüggésben. Az információk arról szóltak, hogy Magyarországon Ausztria összeomlásával és az Anschluss-szal számolnak, 140 Bellér 1975. 236. o. 141 Fogarassy László: Határmenti események Burgenland megalakulásától az új határvonal megállapításáig (1921. november - 1923. március). Soproni Szemle, 139, 1975. 2. 146. o. 142 Beszámoló Hans Cnobloch budapesti osztrák követ és Bánffy Miklós külügyminiszter 1922. március végi találkozójáról, ÖStA, AdR, NPA, Kt. 17, 86/pol. 143 Bár az Esterházy uradalom intézője 1922. május 7-én kiutasította az uradalom területéről az ott állomásozó felkelőket, mellyel a Kismartonban időző Esterházy Pál személyét kívánta megóvni az atrociásoktól. Lásd Fogarassy 1975. 148. o. ill. Zsiga Tibor: Burgenland vagy Nyugat-magyarország? Felsőőr (Oberwart) 1991, Burgenlandi Magyar Kultúregyesület, 55. o. 144 Cnobloch jelentése, 1922. április 25. ÖStA, AdR, NPA, Kt. 17, 109./pol. 1922. Kánya érdektelenségéről csak annyit, hogy mint rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, március végén azt a javasolta a Miniszterelnökségnek, hogy kormány az ország elemi érdekében, minden felkelő mozgalmat azonnal, csírájában fojtson el. Lásd Fogarassy 1975. 148. o. 145 Cnobloch jelentése, ÖStA, AdR, NPA, Kt. 17, 115/pol. 1922. 146 A legkisebb ellenállás irányába eső térséget 147 Cnobloch jelentése, 1922. június 20. ÖStA, AdR, NPA, Kt. 802, Liasse Ungarn 4/5. Z.l. 590 p.
