Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
III. DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK ÉS A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG STÁTUSZÁT ÉRINTŐ VITÁK AZ 1920-AS ÉVEKBEN
DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK ÉS A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG STÁTUSZÁT ÉRINTŐ VITÁK AZ 1920-AS ÉVEKBEN 1. Az osztrák-magyar viszony alakulása a nyugat-magyarországi kérdés jegyében az 1920-as évek első felében 1.1. A osztrák-magyar diplomácia egyeztető lépései a soproni népszavazás után A Sopronban és környékén rendezett népszavazás utolsó napján, 1921. december 16-án Johannes Schober osztrák kancellár a csehszlovákiai Lanában (Lány) megállapodást írt alá Tomas Garrigue Masaryk csehszlovák államfővel, melyben kölcsönösen elismerték a Saint Germain-i és a trianoni békeszerződéseket, illetve támogatást ígértek egymásnak az esetleges, harmadik országból induló felforgató tevékenységek ellen. Nehéz volt nem észrevenni, hogy az egyezmény éle nagyrészt az előző hónapok nyugat-magyarországi felkelőharcait „suba alatt" támogató magyar kormány, illetve Magyarország ellen irányult. 123 Az öt évre kötött (később meg nem hosszabbított) egyezség 1. cikkelye figyelmen kívül hagyta a békék aláírása után született velencei konvenciót és annak következményeit. 124 A trianoni és SaintGermain-i szerződésekre való hivatkozás látens módon a soproni és Sopron környéki népszavazás legitimitását is megkérdőjelezte. A szerződésnek volt azonban olyan olvasata is, mely szerint Bécs csupán a népszavazás után megmaradt burgenlandi területek zavartalan birtoklását kívánta biztosítani a maga számára. Aligha lehet vitatni, hogy Ausztria ezzel a lépéssel további politikai izolálódását is igyekezett megakadályozni, és megkísérelte bebiztosítani magát az esetlegesen megújuló magyar felkelőharcok ellen. 125 Schober a weimari Németország bécsi követe előtt tagadta, hogy a lányi megállapodással kapcsolatban szándékában állna a velencei protokollt megtámadni és a békeszerződések eredeti szövegéhez visszatérni. Lehetőséget látott azonban némi alkudozásra, mely akár csekély területmódosítást is eredményezhetett volna. Ha ezt nem is, annyit mindenképp el kívánt érni, hogy az osztrákok háborgó lelkét megnyugtassa, és halvány elégtételt vegyen a szavazás kudarcáért. Kifejezte azonban azt a meggyőződését, hogy a soproni kérdést Budapesttel békésen lehet és kell is tisztázni. Egyebekben kilátásba helyezte, hogy az utódállamok gazdasági és politikai rendszerébe (melynek alapjait Prágában fektették le) idővel Magyarországot is bevonja. 126 Az osztrák kormány a lányi megállapodást egyelőre sikerként könyvelte el, bár kiváltotta vele három szomszédja, Németország Olaszország és természetesen - a közvetlenül érintett - Magyarország neheztelését. (Az olaszok egy esetleges osztrák-csehszlovák-jugoszláv 123 A szerződés másik „címzettje" Németország volt, és a szudétanémet területeken zajló irredenta mozgalmak megakadályozását szolgálta. 124 Halmosy Dénes (szerk.): Nemzetközi szerződések 1918-1944. Budapest, 1983, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 187. o. 125 Franz Fürstenberg német követ jelentése Budapestről a berlini Külügyminisztériumnak, 1922. január 7. Politisches Archiv des Auswärtigen Amtes (PAAA) Abt. II. b. Akten betreffend: Die westungarische Fragen. Band 3. Politik 6. Österreich-Westungarn, vom Oktober 1921 bis Dezember 1922. Oe. 109. R73414. 126 Rosenberg bécsi német követ jelentése a berlini Külügyminisztériumnak. 1921. december 24. PAAA, II. b, Bd. 3, Pol. 6, R73414, Oe. 3630.
