Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
II. ÁLTALÁNOS ÁTTEKINTÉS
1933 februárjától 1938 novemberéig - azonban Kánya Kálmán külügyminiszter koncepciózus külpolitikája érvényesült, annak ellenére, hogy Gömbös Gyula, majd - Darányi Kálmánt követően - Imrédy Béla miniszterelnök is főszerepre tartott igényt az irányvonal kialakításában. Ez a kettősség az Imrédy-kormány idején már kifejezetten diszharmonikussá tette a kormányfő és a külügyminiszter viszonyát. 52 A külpolitikát alakító - viszonylag szűk - politikai eliteknek 1918 után néhány új jelenséggel kellett szembenézniük. Az egyik: Magyarország új államjogi státusza és megváltozott szerepe a nemzetközi hatalmi erőtérben. A másik természetesen az új államhatárok mögé szorított ország gazdasági, társadalmi, nemzetiségi helyzetének gyökeres átalakulása. A magyar külpolitikai gondolkodás mindkét problémával nehezen volt képes megbirkózni. A külügyek bonyolítói a kettős monarchiából kikerülve még sokáig hajszolták az egykori hatalmi politizálás ábrándjait. Az 1867-től a világháborúig nagyhatalmi körökben ténykedő, az 1878-as berlini kongresszus történelmi emlékeinek bűvöletében élő, összeurópai hatású diplomáciai hagyományokat folytató magyar - zömében arisztokrata - politikai elit, nehezen vette tudomásul a hirtelen kisállammá lett Magyarország súlyos nemzetközi presztízsveszteségét. A jelentéktelenné, sőt megvetette vált ország ráadásul kikerült a Monarchia által betöltött Donauraum politikai-földrajzi teréből, és egyre jobban sodródott a német geopolitika által Südostraumnak nevezett balkáni térség felé. 53 A két háború közötti magyar külpolitika - és részben belpolitika - alapképletét legfőképpen a háborút lezáró békekötésekhez való viszony határozta meg. A trianoni béke erkölcstelenségének és igazságtalanságának élménye a politika szereplőit és nagyjából az egész társadalmat is áthatotta. A „jogtalanul" elszakított részek visszaszerzésének programja két, egymással nagyban rokonítható, mégis különböző formában tört felszínre. Zeidler Miklós közelmúltban közzétett tanulmányainak 04 megállapításait elfogadva, az egyiket az alapvetően tárgyalásos formákra építő és a nemzetközi jog keretét felhasználó revízióként definiálhatjuk. Ez a diplomácia hagyományos módszereit próbálta felhasználni egy legitim szerződésmódosítás érdekében. A revízióval párhuzamosan, azt általában kiegészítve azonban, a főleg érzelmi, indulati elemeket tartalmazó, idealista, ezekből következően szubjektívabb irredentizmus is rányomta a bélyegét a hazai külpolitika gondolkozásra. 55 A revízió gondolata alapvetően három formában merült fel a háborút követő években. Az egyik - elsősorban történeti ihletettségű érveket sorolva - az integrális Magyarország helyreállítását tűzte ki célul. Az elszakított Nyugat-Magyarországra ez a gondolatmenet volt legteljesebb formában alkalmazható. A teljes restitúció hívei „történelmi jogon" időről-időre valóban be is nyújtották igényüket Burgenlandra. A követelések másik típusa etnikai alapú terület-visszaszerzésre összpontosított. Ennek során a korábban elveszített magyar többségű térségek anyaországhoz csatolására került volna sor. E koncepció részeként esetünkben felmerülhetett ugyan az Őrvidék visszacsatolásának gondolata is, ám úgy tűnik, ez utóbbit illetően rugalmasabb álláspontot képviseltek a revíziós eszme hívei. 56 A gondolatkör harmadik változata - melyet nevezhetünk optimális revíziónak - a reálpolitika illetve a napi politika függvényeként kezelte a kérdést, és igyekezett minden kínálkozó alkalmat megragadni 52 Uo. 229-230. o. 53 Lásd Pritz Pál: Magyar-német viszony 1918-1945. Limes, 2002. 1. 6. o. 54 Lásd Zeidler 2001a 50-51. o., ill. Zeidler Miklós: Társadalom és gazdaság Trianon után. Limes, 2002. 2. 10-11. o. 56 Megjegyezhetjük, hogy amennyiben a hivatalos magyar külpolitikát, a jog talaján álló revíziós célkitűzések elérésének gyakorlataként fogadjuk el, ezt a harmincas évektől, a magyar terület visszaszerző politikának az olasz és német birodalmi expanzió mellé sodródásával feltétlenül módosítanunk kell. 56 Vö. Zeidler Miklós: A magyar külpolitika és a civil társadalom a Horthy-korszakban. In Pritz Pál (szerk.): Magyarország helye a 20. századi Európában. Budapest, 2002, Magyar Történelmi Társulat, 54-55. o.