Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
VIII. BIZONYTALANSÁG ÉS STABILIZÁLÓDÁS AZ ANSCHLUSST KÖVETŐEN
kárára ütne ki" - jegyezte meg az államtitkár. 823 Weizsäcker iránymutatása a Mecsér-féle kísérlet nyomán született, és jóllehet feltételezhető volt, hogy a képviselő lépése nem tekinthető pusztán magánakciónak, Erdmannsdorff hangsúlyozta: semmiféle kormányszerv nem állt elő hasonló tartalmú javaslattal vagy igénnyel 824 A sajtó mindennek ellenére mind magyar, mind pedig német oldalon folyamatosan célozgatott rá, hogy a határ ugyan szilárdnak látszik, de továbbra is mindkét félnek van mit követelnie a másiktól. A német elemzések főleg — de nem kizárólag — a népiség érvrendszerén nyugodtak. Bizonyos fejtegetések stratégiai indokok miatt érezték befejezetlennek a keleti terjeszkedést. A Tagespost 1938 tavaszán született egyik cikkében mindkét motívum fellelhető. Az írás részben azt fájlalta, hogy Karintia, Stájerország középső része és Burgenland felől nem sikerült egybefoglalni a zárt német Volksboden teljességét. A birodalom határai déli és keleti oldalon a német néptalaj mögött húzódnak. Másrészről azonban aggodalmasnak találta, hogy a közép-stájer dombság délkelet felé lezáratlan maradt (csakúgy, mint korábban, amikor emiatt folyamatosan ki volt téve a keletről érkező támadásoknak). A cikk írója még rosszabbnak látta a helyzet a kelet felé nyitott Burgenlandban, mely „csak oly soká került vissza végérvényesen a német népi birodalomhoz" (Volksreich). 825 Ezekkel egyidejűleg magyar részről élt még némi remény a revízióval kapcsolatban. Egyes térképvázlatok változatlanul a visszakövetelendő területek között ábrázolták Burgenlandot is. Június 10-én Weizsäcker ezek miatt ismét kénytelen volt visszatérni a kérdésre. Határozott, sőt, immár ingerült formában vetette oda Sztójaynak, hogy őt [ti. Weiszäckert — T. I.] „nem érdekli, hogy az osztrákok annak idején mennyire törődtek bele a magyar propagandába, de mióta Ausztria a német birodalom részévé vált, másképp áll a dolog." Egyben utasította Erdmannsdorffot, hogy ezt addig ismételje Budapesten, amíg annak eredménye nem lesz. 826 Horthy augusztusi németországi látogatásakor a kancellár személyesen is elvágta a további puhatolózásokat azzal, hogy a kormányzónak is kijelentette: „a magyar és a német nép újra szomszéddá válva, elérte végleges történelmi határait". 827 Ez utóbbi nyilatkozat azonban már inkább nyugtató célzatú volt, és a németek kelet felé menetelése miatti hazai szorongások feloldását szolgálta. Ámde a magyar politikusok berlini kilincselése ezzel kapcsolatban még mindig nem ért véget. 1939 januárjában Ribbentropnak, Kánya utóda, Csáky István előtt is el kellett ismételnie, hogy Németország délkeleti irányú aspirációi Ausztria bekebelezésével lezárultak. 828 A berlini megnyugtató szavak ellenére idehaza sokakban élt a félelem, vagy éppen a remény Sopron és Kőszeg körzetének átcsatolását illetően. Mindennek diplomáciai körökben egyelőre nem volt realitása, bár a nyugtalanságnak hosszú távon alapot adhatott, hogy az Anschlusst követő etnikai alapú magyar felvetésekre válaszul Weizsäcker - mint láttuk - nem mulasztotta el, hogy a Magyarország nyugati határterületén élő jelentős német kisebbségre felhívja a figyelmet. Német részről nem ez volt az utolsó alkalom, hogy figyelmeztettek Nyugat-Magyarország etnikai összetételére. 1938 őszén, Csehszlovákia feldarabolása idején a magyar kormány Pozsonyra is benyújtotta az igényét. A közvélemény körében azonban híresztelések terjedtek, melyek szerint a német hadsereg mozgolódni kezdett a csehszlovákiai Engerau térségében. Megfigyelők attól tartottak, hogy a birodalmi kormány a Dunától délre is be akar rendezkedni. Sztójay Döme Berlinben igyekezett Weizsäcker értésére adni, hogy Engerau a magyar 823 Wilhelmstrasse, 119. sz. dok. 265. o. 824 Erdmannsdorff levele Weizsäckerhez, 1938. április 21. Wilhelmstrasse, 121. dok. 269. o. 825 Reichspost, 1938. május 29. 826 Wilhelmstrasse, 125. sz. dok. 273. o. 827 Horthy 1990. 215. o. 828 Wilhelmstrasse 177. dok. 348. o.
