Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)

VIII. BIZONYTALANSÁG ÉS STABILIZÁLÓDÁS AZ ANSCHLUSST KÖVETŐEN

koronázó város, Pozsony természetes hídfője, s amennyiben a hírek igaznak bizonyulnának, úgy ez óriási csalódást keltene Magyarországon. Burgenlandról való kényszerű lemondásunk Ausztria, majd nemrég Németország javára, önmagában is fájó sebet ütött kapcsolatainkon - érvelt Sztójay, majd így folytatta: Engerau Németországnak nem jelent semmit, Magyarországnak annál inkább. Németország megtette, hogy más területeken, Lengyelországban, Dél-Tirolban, Elzászban lemondott német népcsoportokról, úgy látszik csupán Magyarországgal szemben alkalmaz más politikát. A követ szerint komoly gesztus lenne, ha a Führer Engereauról lemondana Magyarország javára. Az államtitkár erre ismételten figyelmeztette Sztójayt, hogy ha a burgenlandi kérdést népi szempontból megvizsgálnák, az Magyarországnak további területek elvesztésébe kerülne. Úgy tűnik - állapította meg Weizsäcker - a követ ismét figyelmen kívül hagyta a Volkstum-jellegzetességeket.

829 A diplomata többszöri kijelentése arra utal, hogy az etnikai érvek készen álltak a német külpolitika eszköztárában, de azokat egyelőre csupán „preventív" célokra használták fel, elhárítva és határozottan elvágva minden olyan kezdeményezést, amely az Ostmarkkal kibővített birodalom megbontására tett, ha még oly tétova kísérletet is volt. Ezzel egy időben azonban már megkezdődtek azok a munkálatok, melyek eredményeként később nagyon is megfontolt és megalapozott koncepciók álltak készen Nyugat-Magyarország egy jelentős részének elcsatolásával kapcsolatosan. Ezek tartalma természetesen rejtve maradt a magyar vezetés és az érintett lakosság elől. A német náci párt 1939 februárjában felállította határhivatalait (Gauamt) a birodalom keleti szélein. A „Gau Niederdonau" élére állított Helmut Triska, aki nem sokkal később a birodalmi külügyminisztérium munkatársa lett, két javaslatot is készített Sopron és környéke, illetve egész Nyugat-Magyarország Németországhoz csatolásáról.

830 A dokumentumokat érdemes részletesen is szemügyre vennünk. Nem lehet ugyanis kizárni, hogy amennyiben a világháború katonai eseményei német szempontból később kedvezőbben alakultak volna, a náci külpolitika előbb vagy utóbb hozzálát a tervek megvalósításához. A két elaborátum teljesen azonos formátumban és tematikával került a Külügyminisztérium iktatójába. A Sopronról szóló formás füzetecske („Der Anschluss Ödenburgs an das Reich") első fejezete a város birodalomhoz csatolásának történeti előzményeit veszi sorra. A második rész Sopron és környéke német jellegét taglalja, a harmadik a határhelyzet illetve az 1921-es határmegvonás részleteit tartalmazza. A negyedik szakasz a térség gazdasági viszonyait elemzi, míg az utolsó Sopron átcsatolásának („visszacsatolásának") kérdéseivel foglalkozik, Délkelet-Európa (Südosteuropa) új rendjével kapcsolatban. A dolgozat a történelmi előzmények sorából kiemeli, hogy a német-ausztriai nemzetgyűlés a népek önrendelkezési jogára hivatkozva már 1918-ban követelte Sopron és környéke átadását, melyet azonban a Szövetségesek (antant) által nem kellően előkészített, terror és csalás jegyében megrendezett népszavazás megakadályozott. A szavazást egyesek még antant oldalon is bohózatnak minősítették. A „német Sopron" azóta is követeli visszatérését, s ezt erősíti a város nehéz gazdasági helyzete is. A lakosság elégedetlenségét kiváltó magyar terrorintézkedések, a német hivatalnokok és alkalmazottak elbocsátása, az iskolaügy rendezetlensége és az erőltetett névmagyarosítás tovább fokozzák a Magyarországtól való elszakadás vágyát. A kiadvány a város és környéke etnikai adottságaival kapcsolatban statisztikai sorokat idéz 1880-tól 1910-ig. Ezeket folytatva, ugyancsak adatokkal igyekszik igazolni városban zajló magyarosítást. A magyar anyanyelvű népesség növekedését bizonyító adatok nagyjából 829 Feljegyzés Sztójay Döme berlini magyar követ (1935-1944) Ernst Weizsäcker külügyminisztériumi államtitkárnál tett látogatásáról, 1938. október 6. PAAA, Büro des Staatssekretärs - Akten betreffend Aufzeichnungen des Herrn Staatssekretärs über Diplomaten-Besuche Bd.3. Vom 1. Jänner 193- 31. Dez. 1938. 830 Tilkovszky Lorant: Ez volt a Volksbund. A német népcsoportpolitika és Magyarország 1938-1945. Budapest, 1978, Kossuth, 50. o.