Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)

VII. A DIPLOMÁCIA ÉS NYUGAT-MAGYARORSZÁG 1936-1938

Egyetértettek abban, hogy a szomszéd államokkal való korrekt viszony létesítése valamenynyi érintettnek érdeke, és ez megfelelő előzékenységgel fokozatosan elérhető is volna.

798 Ausztria célja elsősorban az volt, hogy megszerezze Magyarország hozzájárulását Csehszlovákiával folytatott tárgyalásaihoz. Az idézett szövegrész arra utal, hogy a Darányi-kormány a Prágával fennálló - nem éppen felhőtlen - viszonya ellenére hajlott a kompromisszumra. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a megbeszéléseket megelőzően nem sokkal Budapesten szélsőjobboldali puccskísérletet lepleztek le, ami mögött egyesek német hatásokat véltek felfedezni. A Theodor Hornbostel osztrák követ által „jól működő kollaborációnak" jellemzett osztrák-magyar viszony tehát egyre jobban alakult.

799 A nyilas puccs után Németországra felbőszült Magyarországról tájékoztatva, az Izvesztyija című szovjet újság vezércikke egyenesen egy Bécs-Budapest-Prága tengelyről beszélt, ráadásul a kérdést párhuzamba állította a Habsburg restaurációs törekvésekkel is. Bizonyos osztrák politikai körök valóban a restaurációban látták az Anschluss elhárításának egyik eszközét. Rudnay Lajos bécsi követ szintén jelentést tett olyan beszélgetéséről, melynek során felemlegették neki, hogy Bécs egy Ausztriát, Magyarországot és Csehszlovákiát összefogó monarchia létrehozása felé tendál, melyet francia politikusok is támogatnának. Rudnay úgy látta, hogy a restauráció önmagában még nem jelentené az Anschluss egyértelmű és feltétlen elutasítását, hisz a Schuschnigg-kabinetnél Anschluss-ellenesebb kormányt nehéz találni, ellenben egy Habsburg uralkodóról el tudná képzelni, hogy szoros viszonyt alakítana ki Németországgal. Ami az osztrák-magyar perszonáluniót illeti, annak terve jelentős részben éppen Burgenland miatt is elképzelhetetlen, hiszen — mivel a hazai közvélemény joggal követelné a terület visszacsatolását — a közös uralkodó szükségszerűen önellentmondásba kerülne: a magyar király osztrák császárként nem kezdhetné az uralkodását egy terület visszaadásával. Itthon így szükségszerűen egy új közjogi ellenzék születne Burgenland visszaszerzéséért. A perszonáluniónak tehát már csak e miatt is súlyos belpolitikai következményei lennének. A korábban idézett magyar véleményekkel egybehangzóan Rudnay is megállapította, hogy a nyugat-magyarországi ügyet a magyar kormány nem képviselhetné, mert ez revíziós törekvéseinek komplexumát tenné lehetetlenné, sőt nevetségessé.

800 Magyarország bécsi követe Burgenlanddal összefüggésben tehát elvetette a monarchia restaurációjának ötletét, sőt egyenesen terhesnek ítélte meg a térséggel kapcsolatos igényeket. Nem zárkózott azonban el a terület visszaszerzésének gondolatától, ha arra az ismert másik konstellációban, nevezetesen az Anschluss bekövetkeztekor kerülne sor. 1937. május 28-án annak a véleményének adott hangot, hogy az egyesítés várhatóan Ausztria feldarabolásával is együtt fog járni, ezért magyar részről már most diplomáciai manőverezésre van szükség, hogy ezt a lehetőséget ki lehessen használni a nyugati határok helyreállítása érdekében. Megjegyezte továbbá, hogy a kormány Dél-Karintiát felajánlhatná Bácskáért cserébe.

801 Osztrák monarchisták Bécsben, az Anschluss előtt nem sokkal gyűléseken követelték a restaurációt, és sürgették a Magyarországgal való kooperációt. A Habsburgok jogara alatt függetlenségüket megőrző országok együttműködésének határozott németellenes élt tulajdonítottak. Az Osztrák Legitimista Szövetség elnökének jelenlétében tartott összejövetel szónoka szerint a restauráció leghangosabb ellenfele a német birodalmi kormány és sajtó. Friedrich von Wiesner a legitimista mozgalom politikai 798 MOL, KÜM, K 63, 173. cs. 20/7. t. 697/1937. Igaz, hogy Magyarország elsősorban Jugoszláviára, Ausztria pedig Csehszlovákiára gondolt a viszony javításakor. Kerekes 1963. 245. o. 799 Hornbostel tájékoztatása 1937. november 9. MOL, K 63 KÜM 183. cs. 20/7. t. 1937/pol. - 1937. 800 Rudnay Lajos rendkívüli követ (1936-1938) és meghatalmazott miniszter jelentése. Bécs, 1937. március 6. MOL, KÜM, K 63, 173. cs. 20/7. t. 815/pol. - 1937 801 Kerekes 1960. 379. o.