Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
VII. A DIPLOMÁCIA ÉS NYUGAT-MAGYARORSZÁG 1936-1938
Igaz, hogy ugyanezeken a lapokon az elszakított Nyugat-Magyarország visszaadására kérték az elnököt, ám ezt rendkívül előzékeny, már-már baráti hangnemben, az osztrákok lelkiismeretére apellálva tették. „Mi magyarok azon a véleményen vagyunk - tartalmazta a szöveg -, hogy ha egy magyar szociáldemokrata kormány a párizsi békediktátum keretén belül hasonlóan járt volna el, mint annak idején Ausztria Magyarországgal szemben, úgy a nyugat-magyarországi kérdés már nem lenne kérdés, a hibát már korrigáltuk volna. Egy osztrák tartomány megszállása és megtartása csorbítaná nemzeti tisztességünket és kisebbítené önbecsülésünket. Büszke és öntudatos nemzet nem hordhatja Káin bélyegét a homlokán. Adjátok tehát vissza Nyugat-Magyarországot, 1000 éves hazánk részét! Ilyen gesztust nem várunk Romániától, Csehországtól, de Ausztriától feltétlenül, hisz az osztrák testvérnép, közös a múltunk, közösen gondolkodunk. " A röplap egyébként semmilyen feltűnést nem keltett idehaza, még a sajtó figyelmét is elkerülte. 795 A baráti hangnemtől függetlenül a hazai revíziós propaganda felerősödése némileg megterhelte a két ország viszonyát. Ausztria nehéz helyzetben találta magát, amikor döntenie kellett, hogyan viszonyuljon a kormánypolitikába is mind nyíltabban beférkőző magyar revíziós törekvésekhez. E kérdésben bontakoztak ki a külpolitikai érdekazonosság és érdekkülönbség egyidejű ellentmondásai. A német erőnövekedés az összhang irányába terelte a két ország kapcsolatát, ugyanakkor a magyar részről megfogalmazott revíziós célok Ausztria számára is fenyegetést jelentettek. Mindezt bonyolította, hogy a magyar célkitűzések nehezen voltak másképpen elérhetők, mint a revíziós politika német zászlóshajójának oldalvizén haladva. A kényes helyzetben az osztrák külpolitika úgy döntött, se pro, se kontra nem foglal állást Budapest revíziós politikája ügyében, s ha lehet, igyekszik kitérni az elől, hogy a névjegyét bármely oldalon letegye. Az osztrák külügyi államtitkár azért is óvott a magyar szándékok nyílt támogatásától, mert azok szerinte csak háborús úton valósíthatók meg. Másfelől természetesen tisztában volt azzal is, hogy Ausztria azok közé az országok közé tartozik, melyek elvileg a magyar inspirációk irányába esnek. Az állásfoglalást az is motiválta, hogy az osztrák szakértő szerint az előző időkben a Burgenland elleni magyar soviniszta propaganda az általában korrekt magyar kormánypolitika ellenére is elmozdult a nyugvópontról. Ezt a Gömbös-kormány idején fokozottabbá vált revíziós aktivitással és a „hipernacionalista" (nyilas és egyéb keresztes) szervezetek erősödésével magyarázták. ' 96 Az államtitkári állásfoglalás ennek ellenére szimpátiát tanúsított a magyar törekvések iránt, ami világossá teszi, hogy Ausztriában komolyan mégsem számoltak a Burgenlandra vonatkozó magyar igények hivatalos, kormányszintű támogatásával. Az iránymutatásból ezen túlmenően az is kiolvasható, hogy a két ország viszonyában az összetartó érdekekre kell a hangsúlyt helyezni. Ilyen értelmű magyar véleményekről tett jelentést Eduard Baar-Barenfels követ is Guido Schmidt külügyi államtitkárnak. Tájékoztatta Bécset, hogy a magyar kormány egyes tagjai meg vannak ugyan győződve arról, hogy az Anschluss be fog következni, de az országban a „pángermán és náci propaganda miatt" a németek iránti szimpátia csökkent, és tudatosult az osztrák-magyar kooperáció fontossága. Barenfels szerint ilyen hangnemben nyilatkozott a korábban németbarát Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter is. 797 1937. március 18-án és 19-én került sor Schuschnigg és a magyar miniszterelnök újabb találkozójára. Az eszmecseréről készült feljegyzésből kiderül, hogy a felek a Duna-menti államok szorosabb együttműködésének lehetőségét is felvetették megbeszéléseik folyamán. 79o A röplap Szász József, Závodszky József, Ádám István, Vannay László, Morvái Pálné neve alatt jelent meg német nyelven. ÖstA, AdR, NPA, Kt. 237, Liasse Österreich, 1937. Fol. 399. 796 Guido Schmidt osztrák külügyi államtitkár levele Odo Neustädter-Stürmer budapesti osztrák követhez. ÖstA, AdR, NPA, Kt. 803, 35. 334-13/37. 797 Eduard von Baar-Barenfels budapesti osztrák követ (1936. november-1938. március) jelentése Guido Schmidtnek, ÖstA, AdR, NPA, Kt. 803. 36. 492.-13/37.