Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
IV. A REGIONÁLIS HELYZET ALAKULÁSA A HÚSZAS ÉVEKBEN
1925-ben. 505 A város helyzetét nem könnyítette meg, hogy a szomszédos Ausztriában azonban még az évtized vége felé is tartotta magát a Sopronnal szemben 1921 után hirdetett bojkott. 506 A segélykiáltások - csakúgy, mint az osztrák részről elhangzó halálos diagnózisok - talán kissé teátrálisak voltak. Ilyen hangulatot árasztott a soproni publicisztika jeles képviselőjének, Parragi Györgynek 1927 végén írt cikke is, melyben Csipkerózsikához hasonlította a várost, azzal a különbséggel, hogy szerinte Sopron nem alszik, hanem halálosan beteg. „Betegágyától pedig nem messze már lesben állnak a sötét, gyanús alakok - írja Parragi. „A hullára várnak... Arra, hogy a doktorok elkéssenek... Lesben állnak, hogy kifosszák, elvigyék a fenyvest, a tisztást, a barna szántást, öreg utcákat, ódon házakat, kőrózsás tornyokat!" Az apokaliptikus jövőkép a következő évtized, akkor még nem is a maga teljességében kibontakozó fenyegetéseivel sokkolta az olvasókat. A Parragi által várt doktorok azonban ha néha el is látogattak a városba, hogy ott konzüiumot tartsanak, 507 eszközök hiányában sokat tenni nem tudtak. A dualizmus alatt még jelentős kereskedőváros beszűkült gazdasági terének újraszerkesztéséhez ezért nagyon tudatos várospolitikára volt szükség. Olyan tervszerű politikára, mely új funkciókkal gazdagítja Sopron regionális és országos gazdasági szerepét. Erre adott lehetőséget a Trianon után elszakított hagyományos magyar üdülőhelyek kieséséből származó űr, melyet a húszas évektől Sopron próbált meg betölteni. A turizmus a város egyik stratégiai ágazatává fejlődött. Az ország belsejéből egyre többen fedezték fel természeti és kulturális értékeit, miközben a Civitas Fidelissima felkeresése egyfajta hazafias kötelességnek is számított Magyarországon. A körülményekhez képest sikerült viszonylag élénk kapcsolatokat kialakítani a határ osztrák felén élő lakossággal is, a bevásárlók „átszippantására". (A soproni rendőrség politikai előadójának magyarázkodnia is kellett a miatt, hogy a tömegesen vásárolni, rokont látogatni érkező vendég a víkend ürügyén német propagandát folytat. 508 ) Újszerű próbálkozás volt a textilipar bővítése is, melynek köszönhetően a várost a „magyar Manchesterként" emlegették a két háború korában. A városvezetés mindehhez infrastruktúra-teremtéssel, adókedvezmények adásával járult hozzá. A pragmatikus várospolitikához hozzátartozott, hogy gazdaságpolitikai kérdésekben az ellenzék is a polgármester mögé sorakozott fel, aki pedig ezekben az ügyekben politikai, hazafias érzelmeit is igyekezett félretenni. Erre annál nagyobb szükség volt, mivel a 20-as években Sopron nem csupán nyugat felé, hanem keleti irányban is jelentősen veszített gazdasági befolyásából. 1921 után egy ideig még a soproni állatvásár maradt a burgenlandi gazdák fő beszerzési forrása. Az osztrák hatóságok azonban különféle engedélyeztetési eljárások bevezetésével, állategészségügyi rendelkezések életbe léptetésével próbáltak véget vetni annak, hogy a város maradjon Burgenland piaci székhelye. Ezzel ellehetetlenítették a vásárok működését. 509 Sopron vonzáskörzete ezzel egyidejűleg a másik irányban is csökkent. A megyebeli gazdák szívesebben vitték áruikat Győr felé, míg délen Szombathely piaca gyakorolt komoly szívó hatást a vidék gazdaságára. 510 505 Az osztrák banktőke 1920-től már jelen volt a városban. A korszak legnagyobb helyi bankja, az 1918-as alapítású Soproni Hitelbank Rt, a Magyar Állami Hitelbank és az Osterreichische Centralbodenkredit Bank érdekeltsége volt. E mellett több osztrák székhelyű iparvállalat, pl. a Preis és Társai Szövőgyár, a Trebitsch-féle szövőgyár működtetett fióklerakatokat Sopronban. Lásd Bircher Erzsébet: A helyi politika autonómiájáról (Sopron a két világháború között) In Házy Jenő emlékkönyv. Sopron, 1993. s. n. 436. o. 506 Lásd Burgenländische Freiheit 1927. december 16-i számát. A lap szerint egy burgenlandi sem engedheti meg magának, hogy Sopronban intézze vásárlásait és a pénzével az ottani népséget támogassa. („Kein Burgenländer... darf in Ödenburg einkaufen und dieser Schippschaft auch noch das Geld hintragen.") 50 ' 192-ben a kormány képviselői kihelyezett ülést tartottak Sopron gazdasági bajainak orvoslásáról 508 Sass belügyminisztériumi miniszteri tanácsos jelentése a miniszterelnökségen Pataky államtitkárnak, 1934. június 30. MOL, ME, K 28, 1934 - C - 15590. ° 09 Thurner polgármester emlékirata a kormányhoz az állatvásárok megszüntetése miatti károk elhárításáról, 1925. április 25. In Turbuly 1998. Dokumentumok, 71. o. 510 Oed.Zt. 1930. február 27.
