Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
IV. A REGIONÁLIS HELYZET ALAKULÁSA A HÚSZAS ÉVEKBEN
Csak sejteni lehet, hogy keserves vívódások közepette kellett megalkudni a realitásokkal, akár az osztrák bank- és ipari tőke beengedése, sőt becsalogatása árán is. A város akkor is támogatta ausztriai érdekeltségek megjelenését, amikor a vele szomszédos tartományban mindent elkövettek a magyar tőkebefolyás visszaszorítása érdekében. Ráadásul a számos nehézséggel küszködő soproni és nyugat-magyarországi gazdasági élet lassú konszolidációját is derékba törte a húszas évek végén megjelenő és a következő évtized elején nyomasztóvá növekvő gazdasági válság. Sopron vezetése ennek során sem adta fel a civitas fidelissima erejébe vetette hitét. Thurner Mihály 1930 végén akként nyilatkozott, hogy a város, ha szegény is, „szervezete megbízható, mert gazdasági izomrostjai a hitelképesség, a hűség titkos erejétől acélosak" . 5n 3.2. Civitas Fidelissima - a politika diskurzusa A határváltozások és a népszavazás következményei nem csupán a gazdasági szférában voltak meghatározóak. 1921. december 14. és annak emléke Sopronban döntő igazodási pont, fontos tényező maradt. A szavazás hosszú ideig kihatott a város politikai viszonyaira, a helyi német és magyar lakosság sorsára. Ennek egyaránt voltak pozitív és negatív aspektusai. A civitas fidelissima gondolata, hátterében a nemzethez tartozás demonstratív kifejezése más módon is alfája és ómegája volt a két háború közötti évek várospolitikusi megnyilvánulásainak. A két háború kora nem nélkülözte a sémákat, a politikai közhelyeket. A népszavazásra való hivatkozás és az annak eredményéhez való aktív és pozitív viszonyulás is elengedhetetlen alapfeltétele volt a politikai szerepvállalásnak, csakúgy, mint országos szinten Trianon és a revízió ügyének hangoztatása. 512 Mind a népszavazás, mind Trianon problémája erőteljesen meghatározta az akkori helyi, illetve az országos politikai elitek tudatát. A két esemény azonban ugyanazon ideológiai tengely két ellentétes pólusán foglalt helyet. A trianoni igazságtalansághoz alapvetően negatív érzelmek társultak, hangoztatása javarészt használhatatlan fegyvernek bizonyult a nemzetközi politikai életben, sőt újabb külpolitikai katasztrófához vezetett. Állandó felemlegetése pedig a jogos igények mellett is megmételyezte a hazai politikai életet. A soproni népszavazás alapvetően pozitív élménye azonban nagy eséllyel válhatott integratív erővé, s politikai fegyverként használva valódi eredményekhez vezethetett, főleg a gazdaságpolitika terén. A civitas fidelissima alkalmas jelszónak tűnt, amely mögé elvileg a korszak a legeltérőbb eszmei alapállású erői is felsorakozhattak. így a keresztény-konzervatív városi csoportok mellett a liberálisok, sőt a szociáldemokraták is. A soproniak a már-már eposzi kellékké nemesedő állandó jelző segítségével megpróbáltak politikai és erkölcsi tőkét kovácsolni a szavazás eredményéből. A várospolitika igyekezett teljes mértékben kihasználni a siker nyújtotta lehetőségeket. A szavazás állandó hangoztatása a kormányhoz intézett feliratok érveinek fontos alapját képezte. Vagy úgy, mint a megfogalmazott kívánságok tartalmi argumentuma, vagy csupán egyes gondolatok „díszítősoraként", de a legtöbb helyen felbukkant a hűség-eszme. A hivatkozásokkal elsősorban gazdasági téren, illetve az oktatás, a felsőoktatás terén sikerült eredményeket kicsikarni. A hűség hangoztatása legitimációs motívumként tehát a város speciális érdekeinek alátámasztását szolgálta. Ha sikerült eredményt felmutatni, annak oka azonban nem csupán a városvezetés taktikája, hanem a nemzeti érdekek elsődlegessége volt. Az első bécsi döntésig a soproni népszavazás volt a revízió egyetlen sikere. A kormányzati oldal fogadókészsége a soproni megkeresésekkel kapcsolatban egyet jelentett az irredenta gondolat erősítésével. Az érdekeket - legalábbis bizonyos határokon belül - a viszonosság jellemezte, hiszen a kormányzat Sopront tudta példaként állítani, amikor a nemzethez való csatlakozás illetve tartozás előnyeiről érvelt. A nemzet testéből 1918-19-ben kiszakadt nem511 Idézi: Turbuly 1998. Dokumentumok 81. o. 512 Kivéve a szociáldemokráciát, mely azonban a két háború közötti rendszerben nem is volt szalonképes politikai tényező.
