Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
IV. A REGIONÁLIS HELYZET ALAKULÁSA A HÚSZAS ÉVEKBEN
a nemzetgyűlési választásokon. Klebelsberg javaslatára elviekben elfogadta a minisztertanács, hogy Sopronban export marhapiacot létesítsenek. A városvezetés közbenjárására kedvező vámtarifa-módosításokra, egyes behozatali és kiviteli tilalmak feloldására is sor került, és a város 1922-ben export állatvásárjogot, egy évre rá ló exportvásárjogot is szerzett. 499 A Győr-Sopron-Ebenfurthi Vasút társaság kedvezményes menettérti vasúti jegyeket hozott forgalomba vonalának Csorna, Farad, Rábatamási, Szárföld és Sopron közötti szakaszán, hogy a Győr felé gravitáló utasforgalmat a határszél felé terelje. A kerületi ipari és kereskedelmi kamara további településekre és a Fertő-vidéki helyi érdekű vonal állomásaira is szerette volna kiterjesztetni a kedvezményt, hogy a Répce-vidék és a Rábaköz gazdatársadalma is gyakrabban és nagyobb számban keresse fel beszerzései intézésére a soproni piacot, ám a GySEV ezt elutasította. 500 A MÁV viszont a környék egyik legfontosabb exportcikkére, a borra fuvardíjkedvezményt 501 biztosított a soproni kamara kérésére. A termelés fenntartására és a nyugat-magyarországi borvidék szakemberigényeinek kiszolgálására borászati iskola alapítását határozták el, az értékesítésre pedig nagyszabású felvásárlást és exportakciót kívántak kezdeményezni. 502 A honvédelmi tárca át is adta a volt katonai reáliskola épületét mezőgazdasági iskola céljaira, mely azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem működött megfelelően. Bár a város felkarolása érdekében több eredmény született - leginkább a húszas évek közepéig -, a nagyra törő tervek és választási ígéretek jó része papíron maradt. A kormány ígéretei az 1921 utáni nagy felbuzdulást követően alábbhagytak. Az éljenzések elhalkulása után kiderült: a város a gyakorlatban vajmi kevésre számíthat. 503 Talpon maradásának biztosítására a költségvetés nem biztosított célzott forrásokat, és tudomásul kellett venni, hogy a külső támogatáson kívül a városnak elsősorban saját erejére kell támaszkodnia. A város számára ebben a helyzetben létszükséglet volt a gazdasági kapcsolatok élénkítése Ausztriával. A polgármestert a burgenlandi és osztrák vezetéshez fűződő feszült viszonya nem akadályozta meg abban, hogy a gazdasági kérdésekben nyitott legyen, és olyan érdeklődéssel valamint intenzitással ragadta meg a határon túlról kínálkozó lehetőségeket, mintha azok nem is „esküdt ellenségeitől" származnának. 504 „...Sopronnak létérdeke, hogy a tőle elszakított burgenlandi területekkel, régi kereskedelmi összeköttetését továbbra is fenntarthassa, mert a jelenlegi körülmények között minden ottani [értsd: itteni - T. /.] kereskedelmi cég és vállalat a tönk szélére jut" - írta a kormányhoz intézett memorandumában 499 Környei Attila: A népszavazás hatása Sopron város fejlődésére, a soproni társadalomra. In Turbuly Éva (szerk.): „Magyarok maradtunk" 1921-1996. Konferencia a soproni népszavazásról, 1996. december 12. Sopron, 1997, Soproni Szemle Alapítvány - Győr-Moson-Sopron Megye Levéltára, 83-98. o. /A Soproni Szemle Kiadványai. Új sorozat 20./ 88. o. Sopron polgármesterének tervei között az is szerepelt, hogy a vámhatárt Soprontól beljebb húzza meg a kormányzat, ami által a város és közvetlen környéke önálló vámterületté vált volna. A tervből természetesen semmi sem lett. A Magyarországról történő gazdasági leválást a kérdéssel foglalkozó tárcaközi bizottság keresztülvihetetlennek és az egész ország szempontjából nézve is károsnak ítélte. Calice beszámolója Simon Elemér soproni főispánnal történt bizalmas beszélgetéséről, 1925. február 6. ÖstA, AdR, NPA, Kt. 17, 14/pol., ül. követi jelentés, 1926. március 9. ÖstA, AdR, NPA, Kt. 17, 23/pol. 500 Kamarai jelentés, 1926. május 178. o. 501 A kedvezmény egészen pontosan a borra vonatkozó belföldi és kiviteli fuvardíj különbözet megtérítését jelentette, mivel a soproni termelők a kivitelre megállapított tarifakedvezményt csak néhány kilométer távolságon tudták igénybe venni. Kamarai jelentés, 1925. október 502 Klebelsberg, 1922. 14-15. o. 503 Vezető kormánypárti politikusok óvakodtak ezt kimondani, de a hatalom centrumától távolabb állók vüágosabban fogalmaztak. Szterényi József volt kereskedelemügyi miniszter, aki az osztrák-magyar közös vagyon megosztásáról szóló tárgyalásoknak addig és azután is legfontosabb szereplője volt (lásd Szávai 2004. 5. o.), szakértőként megengedhette magának, hogy értésére adja a hallgatóságának: a város nem szakítható ki az általános gazdasági környezetből és reorganizációjához a teljes magyar gazdaság talpra állása szükséges. Szterényi beszéde a soproni kereskedelmi és iparkamarában, SVM., 1923. október 30. 504 Lásd Környei 1997. 87., 89., 92. o.