Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

5. ADATTÁR

35- PAYR SÁNDOR (1861 — 1938) 1861. február 25-én született Pápán. Elemi iskoláit és a gimnáziumot Pápán végezte, majd a soproni evangélikus teológián tanult. A bázeli egyetemi tanulmányok után 1886-ban tért vissza Magyarországra, ebben az évben avatták lelkésszé. Sárváron, majd Győrben volt segédlelkész, 1888 tavaszán Pusztavámra került. 1889-ben meghívást kapott a soproni teológiai akadémia egyháztörténeti tanszékére, de alig egy fél évet töltött itt tanárként, állásáról lemondva visszatért a pusztavámi gyülekezethez. 1899-től újra a soproni teológián tanított, a tanítás mellett történészként is működött. Az ő nevéhez fűződik Dunántúl evangélikus egyháztörténetének megírása, de foglalkozott Sopron egyháztörténetével, Csepreg és Pápa város történetével. 1938. január 30-án halt meg Sopronban. Irodalom: Halász 1930. 56.; Kiss 1943. 46.; Szála 1998., Prőhle 1938.; Ruhmann 1938.; Wiczián 1938.; Zoványi 1977.463. 36. PETZ LIPÓT (1794—1840) 1794. február 15-én született Sopronban. Az Evangélikus Líceumban tanult, tagja volt mind a Magyar Társaságnak, mind a Német Társaságnak. A líceum elvégzése után 1814-től a jénai egyetemen hallgatott teológiát és fizikát. Visszatérése után 18 lótól házitanítóként működött, 1817-től két évig a győri gimnáziumban tanított. 1819ben pappá szentelték. Előbb Városszalónakon (ma Stadtschlaining, Ausztria), majd 1821 -tői Győrben volt lelkész. Ez utóbbi állomáshelyén az evangélikus líceum rektora lett. 1829-ben Sopronba jött és a líceumban retorikát oktatott, később teológiát és fizikát is. 1831 -ben a soproni gyülekezet Kis János és Gamauf Teofil mellett harmadik lelkészének választotta. Híres volt nyelvtehetségéről, állítólag tizenöt nyelvet tanult meg. Diákjait angol és francia nyelvre is tanította. Részt vett a Shakespeare-művek németre fordításában, Kisfaludyt és Fáyt fordított németre, a Tudományos Gyűjteményben publikált. 1840. április 16-án hunyt el Sopronban. Irodalom: Aranykönyv 2002.12.; Boronkai 1997. a.; Friedrich 1986.26.; Szinnyei X. köt. 1905.1092—1094.; Zoványi 1977. 475. 37. PÓDA ENDRE (1840—1902) 1840. december 11-én született Felsőszelin, Pozsony megyében. Pozsonyban és Nagyszombaton végezte iskoláit, 1864-ben szentelték pappá. Több helyen káplánkodott, míg 1871-ben Sopronba került a katolikus tanítóképzőbe tanárnak. 1876-ban városplébánossá és egyben a Katolikus Konvent alelnökévé választották. Az ő nevéhez fűződik az Konvent úgynevezett „aranykora". A várostól újra megszerezte a katolikus iskolák kezelésének jogát, mind a külvárosi, mind a belvárosi katolikus elemi iskoláknak új épületet emeltetett, óvodát, bérházat építtetett, bővíttette az árvaházat, új temetőt létesített. A számtalan új építkezés mellett ő restauráltatta a Lénárd keresztet, a Pihenőkeresztet, a Szentlélek templomot, és hosszan sorolhatnánk még a katolikus élet felvirágoztatása érdekében kifejtett tevékenységének mozzanatait. 1885től Westungarisches Volksblatt címmel kéthetente megjelenő újságot szerkesztett a német anyanyelvű hívek-számára. Megírta és 1892-ben kiadta a soproni katolikus hitközség levéltári forrásokon alapuló történetét, „A soproni kath. „parochia" és a „soproni katholikus hitközség" története" címmel. Tagja volt a Néppártnak, a soproni szervezet az ő tevékeny részvételével alakult meg 1901-ben. Ugyanebben az évben