Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

5. ADATTÁR

23- LAEHNE FRIGYES (1822—1881) 1822. március 18-án született a poroszországi Osterfeldben. Hatéves korától húszéves koráig a szászországi Weissenfels szemináriumának növendéke volt. 1842-től hat féléven keresztül a berlini egyetem filozófiai és természettudományi kurzusait hallgatta, emellett tanárjelöltként tanított Otto Schulz kisgimnáziumában. Tanulmányai befejeztével 1845-ben Felsőlövőre (Oberschützen) került tanárnak. Úgy érezte, ha nem akar idegen maradni Magyarországon, minél előbb meg kell tanulnia magyarul. Ezért alig egy év múlva, 1846-ban Debrecenbe ment, hogy ott a kollégiumot hospitánsként látogatva elsajátítsa a nyelvet. Egyre inkább körvonalazódott az elképzelése, hogy bentlakással egybekötött egységes középiskolát alapítson Magyarországon, ahol minden gyerekkel az egyéniségének leginkább megfelelő módon foglalkoznak. Időközben, hogy tanulmányait fedezni tudja, Degenfeld Imre gróf családjánál házitanítóskodott. Az 1848-as szabadságharcban honvédnek állt, tüzérként szolgált Guyon Richard parancsnoksága alatt. Még ugyanezen év késő őszén tífuszt kapott Komáromnál, de eljutott Győrig, ahol súlyos betegen feküdt az osztrák csapatok bevonulásakor. A szabadságharc leverése után külföldre ment, először olasz földön, majd Svájcban nevelősködött. Amikor 1852-ben újra Felsőlövőre hívták, már meglehetősen jól beszélte az olasz, és a francia nyelvet. Másfél évig tanított Felsőlövőn, majd 1853-ban elfogadta a soproni evangélikus alreáliskola vezetésére szóló meghívást. Előző állomáshelyéről magával hozott két tanítványa, valamint két környékbeli diák számára megnyitotta internátusát, melyet az évek során fokozatosan továbbfejlesztett, s melynek tanítványai hét éven át az általa vezetett reáliskolát látogatták. Az ő igazgatósága alatt szerveződött át az evangélikus alreáliskola teljes négyosztályúvá. Hét eredményes év elteltével olyannyira felfejlődött az általa alapított internátus, hogy be kellett látnia: egyszerre két intézmény vezetésével nem tud megbirkózni. Amikor tan- és nevelőintézete megkapta az önállóságot biztosító nyilvánossági jogot, lemondott reáliskolai igazgatói posztjáról, és minden erejét intézete felvirágoztatásának szentelte. 1881. december 9-én, 60 éves korában halt meg Sopronban. Irodalom: Aranykönyv 2002. 36.; Németh I. 1996. c; Sopron 1881. október 10. 3.; Szinnyei VII. köt. 1900. 934—935. 24. LAEHNE MIKSA (1856—1918) 1856. június 18-án született Sopronban. Elemi iskoláit és a gimnázium első négy osztályát apja intézetében végezte. A felsőbb három osztályt a thüringiai Eisenach gimnáziumában, a nyolcadikat a pozsonyi Evangélikus Líceumban járta ki, ahol 1877. szeptember 24-én tett érettségi vizsgát. Ezt követően Párizsba ment tanulni, majd 1879 decemberében beiratkozott a bécsi egyetem bölcsészkarára. Filozófiai tanulmányait 1881-ben fejezte be, abban az évben, amikor apja halála miatt át kellett vennie az intézet vezetését. Az igazgatói teendők ellátása mellett tanított is: földrajzot, németet, franciát. 1885 végén megvált az intézettől, Budapestre került, ahol a Ludovika Akadémián franciát nyelvet oktatott. A m. kir. tartalékos hadnagyot 1887-ben főhadnaggyá, 1892-ben II. oszt. századossá nevezték ki. 1910-ben már őrnagy, 1913-ban alezredes. Aktívan részt vett az első világháborúban, 1914-ben a 15. honvéd gyalogezred parancsnoka, 1916-ban dandárparancsnokká léptették elő . Szolgálatiért harmadosztályú Vaskereszttel, valamint Lipót-renddel tüntették ki. 1918-ban halt meg. Irodalom: SL XIV.20.; Németh I. 1996. c; Szinnyei VII. köt. 1900. 935—936.