Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)
5. ADATTÁR
25- LAEHNE VILMOS (1862—1918) 1862. február 24-én született Sopronban. Elemi iskoláit apja intézetében, a gimnázium nyolc osztályát Eisenachban végezte. Ezt követően még egy évig járt a pozsonyi Evangélikus Líceumba, hogy megtanuljon magyarul. Az érettségit már magyar nyelven tette le 1881-ben, majd önkéntesként egy évre a 19. vadászzászlóaljhoz vonult be. 1882től két éven keresztül a budapesti, egy évig a berlini, majd a negyedik évben ismét a budapesti egyetem bölcsészkarának hallgatója volt. 1886-ban az egyetem gyakorló főgimnáziumában kezdett tanítani, 1888-ban a szolnoki állami főgimnáziumhoz került helyettes tanárként. 1891 -ben, amikor az intézetet 1885-től igazgató Odörfer Kristóf, Laehne Frigyes veje, a pozsonyi állami főreáliskolához kapott kinevezést, Laehne Vilmos átvette az intézet vezetését, és megkezdte az átépítést, újjászervezést. Igazgatói teendőinek ellátása mellett tanított is: filozófiát, latint, németet, görögöt, sőt igazgatóságának első évében a tornatanári képesítést is megszerezte. Tanított még latint a városi főreáliskola hetedik és nyolcadik osztályában is. 1918-ig, haláláig állt az intézet élén, mely legdinamikusabban az ő vezetése alatt fejlődött. 1894/95-ben megnyitotta a hetedik, egy évre rá a nyolcadik gimnáziumi osztályt, 1896/97-ben érettségi vizsgálat tartására is jogot nyert az iskola. A főépület bővítése és a park teljes kiépítése is az ő nevéhez fűződik. A közéletben is aktívan tevékenykedett. 1893-ban beválasztották a városi képviselőtestületbe, 1905-től a Városi Párt titkára, 1911-től a Városi Gazdasági Párt elnöke, tagja a városi Közigazgatási Bizottságnak. A különféle egyesületek is szívesen látták soraikban. Pedagógus mivolta is közrejátszott abban, hogy figyelme elsősorban a közoktatásügy felé irányult. Tagja volt a Soproni Paedagógiai Társulatnak, elnöke a városi Kisdedóvók Felügyelő Bizottságának, tagja a Siketnéma Intézet Felügyelő Bizottságának és az Evangélikus Iskola-Bizottságnak. Emellett dolgozott a soproni szőlőhegyek megmentésére alakult Filoxéra Bizottságban, 1898-ban elnöke volt a Borellenőrző Bizottságnak. Mindezek mellett evangélikus presbiter, és az Evangélikus Konvent tiszteletbeli jegyzője is volt. 1913. október 24-én királyi tanácsosi címet kapott. Öt évvel később, 1918-ban hunyt el. Irodalom: Értesítő Laehne 1892/93.9.; Értesítő Laehne 1913/1914.4.; Aranykönyv 2002.70. Németh 1.1996. c; 26. L AURINGER ERNŐ (1883—1944) 1883. január l-jén született Kőszegen. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Kolozsváron végezte, a bölcsészkar hallgatójaként. Németországi tanulmányútjairól hazatérve Szentgotthárdon tanított, 1911-ben került a soproni főreáliskolához. 1914-től a soproni múzeumnak is munkatársa volt, 1916-tól haláláig igazgatta az intézményt. 1919-ben a főreáliskola igazgatójává nevezték ki, 1941-ben vonult nyugdíjba. Számos napilapban és folyóiratban publikált, elsősorban a várostörténet és a numizmatika tárgyköréből. Szerkesztőbizottsági tagja volt az 1937-ben indított Soproni Szemlénekjelentős munkája „A magyar közintézmények történeti fejlődése". 1944. október 30-án hunyt el Sopronban. Irodalom: Augusztinovitz 1955.; Halász 1930. 111. 27. MÉSZÁROS SÁNDOR (1870—1946) 1870. szeptember 17-én született a Somogy megyei Vesén. Csurgón járt középiskolába, majd Budapesten tett polgári iskolai tanári vizsgát 1898-ban. Tanári pályáját a felvidéki Alsókubinban kezdte. Egy évre rá került Sopronba a felsőkereskeldelmi iskolába tanárnak. 22 évet tanított itt, majd 11 évig igazgatója volt az iskolának. 1906
