Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)
2. ÁLTALÁNOS NEVELÉSTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓRA
Az alábbi fejezet megkísérel összefoglaló, vázlatos képetnyújtaniakorszaklegfontosabb.az oktatáspolitikát, a középfokú és középszintű iskolák szervezeti felépítését, tananyagát, rendtartását évtizedekre meghatározó törvényekről és rendeletekről. Egészen a kiegyezést követő 1868. évi népiskolai törvény megalkotásáig az oktatásügy irányítását egyértelműen királyi felségjogként kezelték és uralkodói rendeletekkel szabályozták. Az országgyűlés csak a 19. század második felétől terjeszthette ki törvényalkotó munkáját a közoktatás területére. A 18. század végének, ill. a 19. század elejének meghatározó, évtizedekig érvényben lévő uralkodói rendeletei voltak az ún. Ratio Educationisok, melyek először kísérelték meg rendszerbe foglalni a magyarországi közoktatás szervezetét az alsó foktól a felsőfokú tanintézetekig. Az általuk meghatározott iskolaszervezet, tanrend, tanítási mód egészen a 19. század közepéig érvényesült. Csupán az alsófokú iskolarendszerben hozott nagyobb szervezeti változást az 1845-ben kiadott „Magyarország elemi tanodáinak szabályai" című rendelet. A polgári kor tanügyigazgatásának szervezetét a Bach-korszakban abécsi kultuszminisztérium által kiadott ún. Organisationsentwurf határozta meg, amely a polgáriasuló világhoz alkalmazkodó, új szemléletű iskolarendszer alapjait vetette meg. Az egységes követelmények kialakítása, az egyes iskolatípusok közötti átjárhatóság, a modern iskolarendszer gyökerei erre a rendeletre nyúlnak vissza. Nagy hátránya volt a Leo von Thun gróf nevéhez kapcsolható rendeletnek, hogy az összbirodalmi oktatáspolitika miatt nem vette figyelembe a magyarországi sajátosságokat. A kiegyezés után két alapvető törvény befolyásolta az iskolaszervezetet: az 1868. évi XXXVIII. tc. a népiskolák (valamint velük összefüggésben a tanítóképzők és a polgári iskolák), és az 1883. évi XXX. tc. a középiskolák tekintetében. A népoktatási törvény bevezetése báró Eötvös József, a dualizmus korának első kultuszminisztere nevéhez fűződik. Eötvös az egész oktatásügyet kívánta megreformálni: a középiskolák és az egyetemi oktatás mellett a kisdedóvás törvényi szabályozását is tervezte, létrehozta a Műegyetemet. Halála miatt csak a népiskolai oktatásról szóló törvény valósulhatott meg az ő minisztersége alatt, de utódai hasonló szellemben folytatták munkáját. 1871-ben Pauler Tivadar lett a kultusztárca minisztere, ő állíttatta fel az első gyakorlógimnáziumot és alakította meg a számos oktatáspolitikai kérdésben szakmai véleményt formáló Országos Közoktatási Tanácsot. Alig egyéves kultuszminiszteri működés után Paulerazigazságügyi tárca élére távozott, helyét Eötvös sógora,Trefort Ágoston vette át. Az eredetileg jogászi végzettséggel rendelkező Trefort miniszteri működésének tizenhat éve alatt jelentős mértékben átformálta a magyarországi közoktatás szervezetét. Támogatta az új típusú ipari és kereskedelmi oktatás kialakítását, és ezzel elébe ment a korszakban megfogalmazódó reálirányú képzési igényeknek. Az ipari szakoktatásban az 1872. évi és 1884. évi ipartörvények, a kereskedelmi oktatásban az 1872., 1884. és 1885. évi vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendeletek hoztak újat. Trefort munkásságához kapcsolódik a már említett 1883. évi középiskolai törvény megalkotása, amely egységesítette a középfokú közoktatást és a középiskolai tanárképzést. E törvény nyomán vált az úriemberség kritériumává az egyéves önkéntesi jogosultság mellett az érettségi. Trefort, aki kultuszminisztersége idején, 1872-től haláláig egyben Sopron város országgyűlési képviselője is volt, kevésbé liberális nézeteket vallott a nemzetiségi kérdésben, mint Eötvös. 1879-ben elrendelte a magyar nyelv kötelező tanítását minden népiskolában, és a tanítóktól is fokozatosan megkövetelte a magyar nyelv ismeretét. A felsőoktatásban a második magyarországi egyetem, a kolozsvári egyetem megnyitása mellett számos budapesti egyetemi épület — például az Üllői úti klinikai negyed vagy az Egyetemi Könyvtár — megépítése, a
