Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

2. ÁLTALÁNOS NEVELÉSTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓRA

Zeneakadémia létrehozása is az ő érdeme. Trefort halála után gróf Csáky Albin vette át a kultusztárca vezetését 1888-ban. Az ő működése alatt született meg 1890-ben a gimnáziumi úgynevezett görögpótló órák bevezetéséről szóló, és 1891-ben a kisdedóvásról szóló törvény. Bevezette a fényképes leckekönyveket és a tandíjat, meghatározta a doktori eljárás rendjét. 1894ben Eötvös József fia, báró Eötvös Loránd lett a vallás- és közoktatásügyi miniszter. Hivatali idejének egy éve alatt bevezette a ma is rendszeresen megrendezett középiskolai tanulmányi versenyeket. Elgondolását a párizsi Ecole Normale Supérieur mintájára szervezett, tudós tanárokat képző bentlakásos intézményről már utódja, báró Wlassics Gyula valósította meg. Az 1895ben a kultusztárca élére került Wlassics nyitotta meg az Eötvös József Kollégiumot. 1903-ig tartó minisztersége alatt több mint ezer új állami népiskolát létesített, kereskedelmi főiskolát hozott létre és engedélyezte a nők egyetemi tanulmányait. 1906-ban Apponyi Albert gróf (1921-től Sopron díszpolgára) lett a kultuszminiszter. 1907-ben és 1908-ban több törvényt is (a történelemkönyvekben Lex-Apponyinak nevezett törvénycsomagot) elfogadtatott az országgyűléssel, amelyekazerőteljesenmagyarosítóiskolapolitikajegyében születtek, ugyanakkor ingyenessé tette a népoktatást. 1910-től gróf Zichy János töltötte be a vallás- és közoktatásügyi miniszteri posztot, az ő hivatali ideje alatt fejeződött be a Műegyetem építése és született meg a pozsonyi és szegedi egyetemek felállítására vonatkozó javaslat. Zichyt 1913-ban Jankovich Béla követte a miniszteri székben, aki a világháborús nehézségek ellenére igyekezett folytatni elődje munkáját. Az egyetemszervezés mellett elindította a Műegyetemen a közgazdász-képzést, 1916-ban új középiskolai-törvénytervezetet terjesztett a parlament elé. 1917-ben újra Apponyi, majd 1918-ban Zichy János lett a kultuszminiszter, a háborús évek megtorpanását azonban ők sem tudták ellensúlyozni. A világháborút követő zűrzavaros évek sem szolgálták a kultúra és az iskolák fejlődését. A Friedrich-kormány kultuszminiszterét, a későbbi miniszterelnök Huszár Károlyt háromhónapnyi hivatali ténykedése után Haller István váltotta fel 1919-ben, aki programjában már a kultúrfölény elméletét fejtegetve a nemzeti öntudat kifejlesztését tartotta az iskolai nevelés egyik legfontosabb feladatának. Haliért a Teleki-kormányban Vass József váltotta 1920-ban. Az ő nevéhez fűződik a kolozsvári és pozsonyi tudományegyetemek áthelyezése Szegedre és Pécsre és az egyetemek névadásának kezdeményezése. Ugyancsak az ő, 1922 nyaráig tartó minisztersége alatt kezdődött meg a középiskolai reform megtervezése, mely aztán 1924-ben, már Klebersberg Kunó minisztersége idején öltött törvényi kereteket.

1 Terjedelmi okok miatt nincs mód a magyar neveléstörténet 19. századi alakulásának átfogó tárgyalására, csupán néhány lényegesebb aspektusra szeretnék rávilágítani: hogyan, milyen törvényi keretek között működött az iskolarendszer, hogyan érvényesült az állami és egyházi felügyelet, ezzel kapcsolatban hogyan alakult a soproni középiskolákat felügyelő győri tankerület működése és szervezete. A latin, magyar és német tannyelv használatának országos szabályozásáról, a különféle iskolák egységes tanterveinek kialakításáról, a tanítás rendjének szabályozásáról, a nők tanulási lehetőségeiről, a középiskolai tanárképzésről szóló rövid részfejezetek célja, hogy a soproni iskolahálózat fejlődéstörténetéhez nyújtsanak háttér-információt. 2.1. A KÖZÉPFOKÚ ÉS KÖZÉPSZINTŰ ISKOLÁKRA VONATKOZÓ TÖRVÉNYEK ÉS RENDELETEK A 19.SZÁZADI MAGYARORSZÁGON A közjog és a közigazgatás szervezete a Habsburg birodalomban óriási változásokon ment keresztülMária Terézia uralkodása alatt. Az alapvetően feudális szerkezetűbirodalomban, amelyhez az osztrák örökös tartományok, Csehország és a Magyar Királyság mellett Lombardia és Németalföld — azaz sokféle igazgatású tartomány — tartozott, a 18. században kezdődött meg az erősen központosított, abszolutisztikus, a későbbi polgári közigazgatást megalapozó államigazgatási rendszer kiépítése. A politikai közigazgatás általános központi szervei (udvari kancellária, cseh-osztrák kancellária, magyar kancellária) mellett megjelentek a közélet különféle — az uralkodói felfogás szerint a „Politicum"

2 részét képező — ágazatait összefogó és irányító udvari bizottságok (Hofkommission). így került sor az udvari kancellária ügyosztályaként a Tanügyi Udvari Bizottság (Studienhofkommission) 1760. évi megszervezésére. A főkancelláron keresztül közvetlenül a császárnőnek alárendelt bizottságnak az 1774ben kelt császári utasítás szerint feladata volt:„teljesen függetlenül [...] egy egységesített, teljes, gyakorlati és tartós iskolarendszertlétrehozni.ésvalamennyi vidéki és városi iskolát, a latin iskolákat és a magasabb gimnáziumokat, a kolostori iskolákat és a papneveldéket,