Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

1. BEVEZETÉS

tisztázott. A jeles neveléstörténész, Mészáros István definíciója szerint középszintű iskolának nevezzük azokat az általánosan képző oktatási-nevelési intézményeket, melyek az iskolarendszer alsó és felső szintje között helyezkednek el, és általában a felső szintű tanulmányokra képesítenek, mint például a gimnázium és reáliskola. Ezeket az iskolákat a pedagógiai szakirodalom a 19. században kezdi elkülöníteni a szakirányú iskoláktól, ekkor kezdik középiskolának nevezni őket. A középfokú iskola — mint például a polgári vagy a felsőbb leányiskola — abban különbözik a fentiektől, hogy bár az alapfokú iskolára épül, nem teszi lehetővé a továbbtanulást felsőfokon, innen csak középszintű szakképzést adó iskolákba (például a tanítóképzőbe, vagy a felsőkereskedelmi iskolába) léphetnek tovább a tanulók. E két iskolatípusba sorolható soproni középiskolák történetét dolgoztam fel: számba vettem minden olyan tanintézetet, amely az elemi iskolánál magasabb szintet képviselt. (A felsőfokú tanintézetekkel, azaz az 1919-ben Sopronba került Bányászati és Erdészeti Főiskolával, valamint a pécsi tudományegyetem 1923-ban létrehozott soproni teológiai fakultásával — mivel azok története már kívül esik a tárgyalt korszakon — nem foglalkoztam.) Az általam gyűjtött adatok és az eddig megjelent feldolgozások, iskolatörténetek összegzése számos kérdést felvetett, amelyek megválaszolására az értekezésben tettem kísérletet. Vizsgálódásaim középpontjába az iskolahálózat szervezeti kiépülését, az egymásra épülő újabb és újabb iskolatípusok kialakulásának folyamatát állítottam. Ezzel összefüggésben mutatom be a különféle iskolák egymásra hatását, együttműködésének — jó értelemben vett szimbiózisának — folyamatát is. Az egyes iskolák több esetben szervezetileg is kapcsolódtak egymáshoz, tanáraik egyszerre több intézményben is oktattak. A kapcsolódási pontok kutatása során kezdtem foglalkozni a középiskolai tanárság összetételével, a város társadalmi-kulturális életének alakításában játszott szerepével. A szorosabb értelemben vett intézménytörténet mellett kitérek a tanítás módjára és körülményeire, a tanításon kívüli iskolai tevékenységek bemutatására. Érdekelt az a kérdéskör is, hogy honnan érkeztek a diákok, kik voltak a tanárok, akik oktatták őket? A diákság származására, felekezeti és nyelvi viszonyaira, a város vonzáskörzetére vonatkozóan is készítettem felmérést a 19—20. század fordulójának statisztikai adatai alapján. A tanulói statisztikák vizsgálata a soproni iskolák vonzáskörzetének feltérképezését segítette, illetve illusztrálta. (Külön érdekesség, hogy egy kétnemzetiségű és kéttannyelvű város oktatási-társadalomtörténeti kutatására van lehetőség a statisztikai adatok tükrében, hisz az általam tárgyalt időszakból — különösen a 19. század második feléből és a századfordulóról — nem csak a tanulói statisztikák, hanem a város lakosságáról készült statisztikai összefoglalók is rendelkezésre állnak.) Érdekelt a tanórán kívüli iskolai élet: a különféle iskolai egyesületek típusairól, munkájáról is gyűjtöttem adatokat. Nem elhanyagolható kérdés a város és iskoláinak viszonya, egymásra kifejtett hatása sem, mint ahogy Sopron regionális iskoláztatási központ szerepe is említést érdemel. Nem a részletes iskolatörténetek megírását tekintettem feladatomnak, sokkal inkább egy átfogó rendszer kidolgozását, amely minden iskoláról a legfontosabb adatokat tartalmazza és a későbbi kutatások során szabadon bővíthető. Mindenekelőtt a Soproni Levéltárban található gazdag iskolai értesítőgyűjteményre támaszkodva, az egyes iskolák iratanyagának felhasználásával, egységes szempontok szerint dolgoztam fel a múlt századi Sopron középfokú és középszintű iskoláinak történetét. Rövid intézménytörténet mellett foglalkozom az iskolák épületével, szervezeti felépítésével, az iskolai egyesületekkel, a város középszintű iskoláinak vonzáskörzetével. Azoknál a tanintézeteknél (például az evangélikus líceum esetében), amelyek történetével már számos cikk, tanulmány, önálló kiadvány foglalkozott, a szervezeti változások áttekintésénél megelégedtem az alapos iskolatörténeti művek átnézésével, adataik összevetésével és összegzésével. Azon iskoláknál, amelyek történetét a kutatás még nem tárta fel, felhasználtam az iskolai értesítőket és a fennmaradt iratanyagot is. Több esetben — így például a győri tankerület történetét, az iskolai egyesületeket, de akár a soproni iskolák századfordulós vonzáskörzetét illetően — nem, vagy csak részben állt rendelkezésemre iránymutató szakirodalom, a kutatás és feldolgozás módszerét, mélységét, milyenségét saját magam számára kellett kialakítanom. Ilyenkor az elsődleges levéltári forrásanyagra támaszkodtam, illetve ennek hiányában — például a tanári életrajzgyűjtemény összeállításakor — a lexikonokból, korabeli nekrológokból gyűjtöttem adatokat.