Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

1. BEVEZETÉS

1996-ban ünnepeltük a magyar iskola fennállásának 1000 éves jubileumát, számtalan kiállítással, emlékünnepséggel, kiadványokkal. A Soproni Szemle 1996. évi 2—3. iskolatörténeti különszámának megírásában magam is közreműködtem. Az évforduló körüli események, a különféle iskolatörténeti kiadványokhoz, pályázatokhoz, dolgozatokhoz munkahelyemen, Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltárában adatokat kereső kutatók irányították rá figyelmemet az iskolatörténet témájára. Rá kellett jönnöm, hogy a helytörténetírás — bár dicséretre méltóan sokat foglalkozott a város iskoláinak történetével — adós még egy összefoglaló, rendszerező, akár kutatási segédletként is használható munkával. Több éves kutatómunka után az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, a Történettudományi Doktori Iskola hallgatójaként Sopron 19. századi középfokú és középszintű iskoláiról készítettem el PhD doktori értekezésemet, amely Sopron város jóvoltából most könyvformában kerülhet az olvasó elé. A kézirat lezárásának időpontja 2002 decembere volt. A disszertáció megírásakor kettős célom volt: egyfelől — gyakorló levéltárosként — a nagyközönség által is haszonnal forgatható, tudományos értékű iskolatörténeti összefoglalást és a további kutatásokat megkönnyítő adattárat kívántam összeállítani, másfelől elsősorban intézmény- és szervezettörténeti megközelítésből kívántam a soproni középfokú és középszintű iskolák fejlődésének egyik nagy korszakát áttekinteni és bemutatni. Az általam kiválasztott időszak soproni iskolatörténete — az 1777-es Ratio Educationistól az 1921-es népszavazásig — azért is jelentős iskolatörténeti szempontból, mert a soproni középiskolák példáján keresztül szinte a teljes hazai oktatási rendszert leképezi. Ez a tény, valamint a fennmaradt iratanyag viszonylagos gazdagsága teszi alkalmassá Sopront, hogy „minta-iskolavárosként" szemléltessük a 19. századi oktatástörténet szervezeti változásainak sokszínűségét, az iskolarendszer összetettségét és szerteágazó voltát. A kutatás időhatára a „hosszú 19. század", az 1777-től 1921-ig terjedő időszak. A kezdő évszámot könnyű volt kiválasztani, hisz az 1777-es Mária Terézia-féle Ratio Educationis az egész 19. századi oktatási rendszer alapja. Annál több problémát okozott a záró évszám kijelölése. A 19. századi iskolarendszer kiépülésének ívét, kereteit az oktatási törvények és rendeletek adják. Az 1880-as években kialakított és törvényekkel meghatározott szisztémán csak az 1924-es középiskolai törvény változtatott nagyobb mértékben, illetve a közoktatást teljes egészében megreformáló, 1935. évi közoktatási törvény. Mindkét dátum átnyúlik a 20. századba, az előző századétól erőteljesen eltérő politikai, gazdasági, társadalmi viszonyok közé. 1914 vagy 1918 határkőként használt „klasszikus" évszámok: az első világháború kezdete és vége, a monarchia felbomlása a hivatalos történettudomány által elfogadott, általánosan használt korszakhatár. Úgy gondolom, hogy a soproni iskolák életében nem a háború, nem is a Tanácsköztársaság, hanem 1921, a népszavazás éve az igazi töréshatár. A háborús idő terheit viselő iskolák egy részét kiürítették, az ország más vidékeire költöztették az 1921. december 14-ét megelőző hetekben, hónapokban. Az elcsatolásokkal iskolai vonzáskörzetének javarészét elveszítette a város. Az időhatárt ugyanakkor nem tekintettem szigorúan meghúzott, át nem léphető vonalnak, hisz az iskolai élet 1921 után is folytatódott: ahol a népszavazást követő néhány év eseményei valamilyen okból szervesen kapcsolódnak az előzményekhez, ott erre néhány sorban vagy lábjegyzetben utalást teszek. Mindazonáltal az 1920-as évek történéseinek feldolgozását már nem vontam be a kutatás körébe. A címben szereplő „középfokú" és „középszintű" iskola fogalma a szakirodalomban sem pontosan