Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
Az uralkodó és a rendek - Papp Sándor: Oszmán adatok Bethlen Gábor portai kapcsolataira a harmincéves háború elején
vegeket, esetleg az eredeti okmány szellemével ellentétes tartalmat eredményezett.12 Az isztambuli anyagban egy fontos területen sikerült a Bethlen-kutatást teljesen új eredményekkel kiegészíteni. Ezek az adatok a portai ceremóniák során kiadott ajándékokat, illetve a beérkező külhoni követségek ellátásának kiutalását feltüntető regisztratúrákban maradtak fenn. Ezeket a köteteket, illetve füzeteket a 20. század elejének első levéltári rendezése során a Kamii Kepeci vezetésével felállított gyűjteménybe sorolták. A katalógusban a re- gisztratúrákat tesrifát defternek (tepifát deftert) nevezték el, amely a dívánban lefolyt audienciákat, s az ekkor történt adományokat, kinevezéseket tartalmazza. A kötetek közül négyet, a 664, 665, 666, 667. számúakat Bethlen Gábor korára átnézve a két utolsó tartalmazott adatokat. Ezt a forrástípust elsősorban Mihai Maxim használta a moldvai és a havasalföldi vajdák kinevezésének, s a követeik portai tevékenységének bemutatására. Jó néhány defter- bejegyzést közölt átírásban, valamint francia, legutóbb pedig román fordításban. A román történetírás számára ezek a szűkszavú adatok rendkívül fontosak, hiszen a portai követjárásnak, a vajdák leváltásának, illetve beiktatásának a szemléltetésére ennél pontosabb források nem állnak rendelkezésre.13 MiePapp Sándor 12 A 17—18. századra vonatkozó, készülő forráskiadásomban jónéhány bizonyítékát találtam a fent bemutatott, befolyásolt szerkesztési eljárásra. Papp Sándor. Fejesetek a 17—18. s%á%adi oszmán—magyar—Habsburg diplomádat kapcsolatok történetéből. Okmánytár Erdélyi Fejedelemség és a magyarországi rendek török kapcsolataihoz különös tekintettel a török vazallus fejedelmek beiktatására. Készült a Habsburg-kori Kutatások Közalapítvány Támogatásával. (Szeged. 2008). (Kézirat). 562 oldal. A témából máris megjelent eredményeim szövegkritikai szempontból segítettek II. Rákóczi György (1642) és I. Rákóczi Ferenc (1652) kinevező berátjainak beazonosításában. Papp Sándor. II. Rákóczi György és a Porta. Szerencsének elegyes forgása. II. Rákóczi György és kora. Szerk: Kármán Gábor— Szabó András Péter. Bp., 2009. 99—170. Ezúton is jelezni kívánom, hogy a Feridün-féle kiadás létrejöttével, okmányaival a későbbiekben is foglalkozni szeretnék. A fenti problematikát külön is elemeztem egy tanulmányomban: Papp Sándor. Mekkora értéket képviseltek a Rákóczi-okmányok Konstantinápolyban a 20. század elején? Oszmán levéltárak megnyitására vonatkozó kutatástörténeti adatok. In: A segítő kéznek ez a mesterfogása. 8. Nemzetközi Vámbéry Konferencia. Szerk.: Dobrovits Mihály. Dunaszerdahely, 2011. 270—298. 13 Mihai Maxim-, L’autonomie de la Moldavie et de la Valachie dans les actes officiels de la Porte, au cours de la seconde moitié du XVT" siècles. In: L’Empire Ottoman au nord du Danube et l’autonomie des Principautés Roumaines au XVIe siécle. Etudes et documents. Istanbul, 1999. 11—82.; Uő.: Nouveaux documents Turs sur les cadeaux protocolaires (pepke?) et les insignes du pouvoir (hükümet alàmetleri). In: Romano—Ottomanica. Essays et Documents from the Turkish Archives. Istanbul, 2001. 69—151. Uő.: Un nouveau document officiel ottoman sur l’origine et la nomination (tevcih) de Michel le Brave à la dignité de vo'iévode de Valachie.” Romano—Ottomanica. Essays et Documents from the Turkish Archives. Istanbul, 2001. 155—161. Az Isztambulban angol és francia kommentárokkal megjelent okleveleket kiegészítésekkel román fordításban is közzétette: Mihai Maxim-. Noi 64
