Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
Az uralkodó és a rendek - Pálffy Géza: Egy elfelejtett kiegyezés a 17. századi magyar történelemben. Az 1622. évi koronázódiéta Sopronban
az esemény, az időpont és a ceremónián részt vevő személyek és feladataik ' 125 egyaránt. Maga az esemény jól jelezte, hogy 1618 júliusához, majd 1620 augusztusához képest ismét nagyot fordult a világ Magyarországon. II. Ferdinánd pozsonyi koronázása, majd Bethlen Gábor besztercebányai királyválasztása után a császár és magyar király új feleségét a magyar rendek királynéjuknak fogadták el.125 126 Ez önmagában is érzékletesen mutatta, hogy a számottevő területveszteség és különféle engedmények dacára nagyrészt helyreállt az egyensúly a bécsi udvar és a magyar rendek között. Az eseményen ugyanis a Bethlent uralkodójukká választó rendek túlnyomó része jelen volt, noha közöttük természetesen akadtak olyanok, akik ellenezték a királyné-koronázást.127 A többség azonban a választott magyar király pártjáról ekkor már egyértelműen a koronás, legitim uralkodó hűségére állt — miként ezt a pápai nunciusnak (1621-1628), Carlo Caraffának a koronázásról szóló jelentése alapján maga XV. Gergely pápa (1621—1623) is ekként, érthetően nagy megelégedettséggel értékelte.128 A végül sikeresen lezajlott ceremónia tehát a Habsburg Monarchia politikai-katonai vezetése számára döntő jelentőséggel bírt, hiszen vitathatatlanul jelezte, hogy a Magyar Királyság rendjeinek lojalitását sikerült visszaszerezni, az oly fontos magyar védőbástya és éléskamra nyugalmát pedig biztosítani. A monarchia létét is fenyegető válság ezzel Magyarországon 1622 nyarán véget ért. Páljfy Gé%a 125 A koronázás nemrég előkerült rendtartása: ÖStA HHStA FA Auersperg, Zimmer A., Kasten 2., Faszikul 32., Konv. 3.: Krönung der Kaiserin Eleonore zur Königin von Ungarn 1622. (a szakirodalomban tévesen gyakran Mária Anna királyné 1638. februári pozsonyi rendtartását keverik ezzel, pl. újabban Bódiné Beli^nai Kinga: Hatalmi felségjelvények. Jogtörténeti Szemle [2011] 1. sz. 8—9.). További alapvető források a szertartásra: Carlo Caraffa bécsi nuncius e kötetben elsőként megjelenő részletes beszámolója - amely utóbb több nyomtatvány forrásává is vált — Molnár Antal forrásközlésében (11. sz. 1622. júl. 26.), valamint a spanyol követ, Oñate gróf ugyancsak most napvilágot látó jelentése Marti Tibor forrásközleményében (8. sz. 1622. júl. 27.), ill. ÖStA HHStA OMeA ÄZA Kart. 2. Nr. 3.; ÖNB *28.Q.134. és 44.290.B. Alt. Mag., vö. még Frankl V.: Pázmány Péter i. m. II. köt. 33—36.; G. Eténji N.: Sopron a 17. századi nagypolitikában i. m. 90—92.; Andreas Gugler. Feste des Wiener Hofs von der Mitte des 15. bis zum Ende des 18. Jahrhunderts. Bibliographie. Frühneuzeit-Info 11. (2000) Heft 1. 95.: Nr. 72—73. és 167.: Nr. 1067., valamint megkerülhetetlen és alapvető nyomtatvány-, művészet-, színház- és zenetörténeti adatokkal Otto G. Schindler. Egy „Commedia in musica” 1622-ben Sopronban — A Habsburg Birodalom első operaelőadása? Magyar Zene 41. (2003) 3. sz. 337—372. 126 Vö. G. Eténji Nóra: Politika és publicisztikai kontextus: Bethlen Gábor a Német-római Birodalomban kiadott nyomtatványokban (1619—1622). In: Bethlen Gábor és Európa i. m. 261-274. 127 Franki V.\ Pázmány Péter i. m. II. köt. 33. 128 Lásd Molnár Antal e kötetbeli forráskiadásában: 11. sz., bíborosi válasz, 1622. aug. 20. 50
