Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
Az uralkodó és a rendek - Pálffy Géza: Egy elfelejtett kiegyezés a 17. századi magyar történelemben. Az 1622. évi koronázódiéta Sopronban
György kapta (aug. 7.). Székhelye azonban nem lehetett a főkapitányok korábbi rezidenciája, Kassa városa, azt ugyanis a nikolsburgi szerződés értelmében Bethlen birtokolta.78 így míg neki nem jelöltek ki állandó székhelyet, frissen kinevezett helyettesét, Forgách Miklós volt szécsényi (fő)kapitányt, Eperjesre (Sáros megye) rendelték,79 akinek ekkor kezdődött magasabbra ívelő karrierje. Itt a Habsburg-fennhatóság alatt megmaradt hat megye jövedelmeinek igazgatására egy jövedelemigazgató (ifj. Hoffmann György) képében a Szepesi Kamarát is részlegesen újraszervezték, ám a pozsonyi Magyar Kamara szoros felügyelete alatt.80 Széchy emellett — Esterházy Miklóshoz, Thurzó Szaniszlóhoz, Pálffy Pálhoz és Forgách Miklóshoz hasonlóan — Sopronban további kárpótlásul még császári kamarás {kaiserlicher Kämmerer),81 82 sőt magyar királyi kamarásmester, azaz országos főméltóság is lett. Tényleges és szimbolikus kárpótlása tehát egyaránt megfelelt a — Thurzó Szaniszló diéta előtt papírra vetett, idézett soraiban rögzített — nikolsburgi követelményeknek és a rendi elvárásoknak, ám még saját igényeinek is. Az országbíróvá előlépett Esterházy Miklós királyi udvarmesteri tisztébe ugyanekkor a fejedelemhez — családját féltve — kényszerből sodródó Czo- bor Imre lépett, akit emellett birtokokkal is kárpótoltak háborús veszteségeiért. Az 1622. június elején, Trencsénben elhunyt Révay Péter étekfogómester utóda pedig a Bethlen fogságát megjárt Bosnyák Tamás lett, bár neki erre még fél évet várnia kellett (azt csak 1623. március 14-én adományozták neki). Végül a nádorrá választott Thurzó Szaniszló pohárnokmesteri tisztét a mindvégig Habsburg-párti dunántúli nagyúr, Bánffy Kristóf kapta. Eközben az uralkodó kegyéből és Pázmány Péter támogatásából a katolikus Horváth Gáspár megmaradhatott kamaraelnöki, sőt még a dunántúli református nagyúr, Batthyány Ferenc is lovászmesteri posztján, valamint soproni főispánságábán. A Nyugat-Dunántúlon oly befolyásos Batthyány hűségének bizEgy elfelejtett kiegyezés: 1622. évi koroná^ódiéta Sopronban 78 Kerekes György. Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619—1629. Kassa. 1943. 79 MNL OL E 200 Tétel 59. föl. 35-36., föl. 43-44. (1623. jún. 23., jún. 25.) Vö. még 1622- ből: ÖStA KA HKR Prot. Bd. 247. Exp. föl. 518v— 519r. és uo. Bd. 248. Reg. föl. 20v., föl. 342r. 80 A hét megye pénzügyigazgatására Bethlen is megtartotta a Szepesi Kamarát, így ez időben két pénzügyigazgatási intézmény működött a kettéosztott Felső-Magyarországon. Spies Jenő: A Szepesi Kamarai Levéltár 1567—1813. Szerk.: Varga János. Bp., 1990. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai L: Levéltári leltárak 7.) 61—63. és egészen frissen a Bethlen alatti hivatal személyzetére: Borbély Z.: Bethlen Gábor tisztviselői i. m. 31—49., főként 34—43. 81 ÖStA HHStA OKäA Reihe F. C 1. föl. 11-12., vö. még MNL OL E 200 Tétel 59. föl. 26. (1622. aug. 7.). 82 MNL OL E 196, Irregestrata, Czobor Imre levele Thurzó Szaniszlóhoz, 1619. szept. 11., Sasin. 39