Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)

Az uralkodó és a rendek - Pálffy Géza: Egy elfelejtett kiegyezés a 17. századi magyar történelemben. Az 1622. évi koronázódiéta Sopronban

tosítása a bécsi udvar és a magyar elit egy része számára annyira fontos volt, hogy Sopronban neve még az országbírói posztra is felmerült.83 Miután azonban az ambiciózus Esterházy Miklós június elején a nádorválasztásban alulmaradt, az erre amúgy sem sok kedvet mutató Batthyány esélyei augusztus elejére végleg szertefoszlottak.

Rajtuk kívül Alaghy Menyhért ugyancsak tovább viselhette ajtónállómes- teri tisztségét, sőt megkapta még — előbb Bethlentől a nikolsburgi tárgyalások idején, majd - 1622. június 26-án Sopronban II. Ferdinándtól Zemplén vármegye főispánságát is.84 A Szent Korona szolgálatában oly hűségesen kitartó Révay Péter koronaőr utódjául pedig a rendek a bécsi béke egyik aláíróját, Apponyi Pált választották, aki ugyancsak kényszerből lett Bethlen híve. Az 1622. augusztus eleji soproni új tisztség- és hatalomelosztás így egyszerre tette lehetővé a Habsburg-párti főrendek kárpótlását, az egykori Bethlen- pártiak megnyugtatását és a Magyar Királyság békéjének, működésének és védelmének biztosítását.

Páljjy Ge\a

Nyertesek és vesztesek Sopronban

A bécsi udvar a számottevő engedmények mellett külön figyelmet fordított a Bethlen hadjáratai idején igen komoly károkat elszenvedett egyházi személyek, nemesek, végvári tisztek és az ország igazgatásában részt vállaló hivatalnokok kárpótlására.85 Ennek számos módja lehetett. Az előkelőbbek számára a grófi vagy a bárói cím, melyek közül az előbbi az arisztokrácia legfelső elitjébe való kiemelkedést, az utóbbi pedig a főurak sorába való bejutást biztosította.86 A többség számára ugyanakkor különféle tisztségek, birtokok,

83 „Császár Öfólsége aggal is Nagyságodhoz valójó akaratját meg akarja mutatni, hogy az judex Curi- aeséget Nagyságodnak conferálja, csak Nagyságodnak legyen kedve hozgá; eddig is azért nem conferálta másnak..." MNL OL P 1314 Büky János deák Batthyány II. Ferenchez, 1622. júl. 18., Sopron. A Batthyánynak való megbocsátásra vő. még újabban KoltaiAc. i. m. 15—16.

84 Bethlen, 1621. dec. 22.: MNL OL E 148 Fase. 445. Nr. 5.; II. Ferdinánd, 1622. jún. 26.: ÖStA HHStA FA Erdődy D 11340. (Lad. 1. Fase. 3. Nr. 11. pergamen, eredeti) és MNL OL A 57 Voi. 7. pp. 154—155. (másolat).

85 Egy beszédes példa: „Vaui Esterhazy hitt ime seinen außstandt zpbeczallen. Bescheid:] Ad Came- ram Aulicam: diser supplicant ist umb seiner erwisenen treu willen alles des seinigen in der Hungarischen rebellion privirt worden, [kiemelés tőlem - P. G.] Deswegen dann Ire Kayserliche Majestät gnädigst resolvirt, ine albeg seines invermelten ausstandts zp die herm mittel verschajfen und ime supplicanten verholjfen sein mitten. ” ÖStA KA HKR Prot. Bd. 247. Exp. fol. 477r. (1622. szept. 23.).

86 Nemrég mindkettőről egy-egy tanulmányban szóltam: Váljjy Géza'. A grófi cím a 16-17.

századi Magyarországon és Erdélyben. In: éltünk mi sokáig ’két hazában’...”

40