Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
Az uralkodó és a rendek - Pálffy Géza: Egy elfelejtett kiegyezés a 17. századi magyar történelemben. Az 1622. évi koronázódiéta Sopronban
(aug. 4.). Majd néhány napon belül elnyerte a bányavidéki (érsekújvári) végvidéki és dunáninneni kerületi főkapitány tisztét is (aug. 7.),72 73 noha ezt a rendek egy része katonai tapasztalatlansága és meggyőződéses katolikus volta miatt kifejezetten ellenezte.72 Az utóbbi posztjain ráadásul a jövőben nemcsak saját birtokait, de — a felső-magyarországi főkapitányságnak a nikols- burgi békesség következtében megtörtént kettészakadása miatt — Bécs és Pozsony előterében a királyság Bethlen elleni védelmét is szervezhette. Mindeközben a Kelet-Magyarországon fekvő munkácsi uradalma elvesztéséért jelentős nyugat-magyarországi zálogbirtokokban (Fraknó és Kismarton) részesült.74 1619 utáni páratlan hűségéért és anyagi veszteségeiért kárpótlása tehát tetemes és megnyugtató volt, ám a jövőben egyúttal igen komoly feladatokkal is együtt járt. A bécsi spanyol követ, Oñate gróf nem véletlenül hangsúlyozta szinte lelkesedéssel augusztus elején a „legbuzgóbb hívő” Esterhá- zynak az országgyűlésen tanúsított kiemelkedő szolgálatait.75 A harmadik főméltóság, a szlavón rendekkel való konfliktusa miatt távozó Frangepán Miidós lemondása76 miatt megüresedett horvát—szlavón bán posztját a mindvégig feltétlen királyhű arisztokrata, Zrínyi György dunántúli főkapitány, a neves költő és hadvezér Zrínyi Miklós édesapja nyerte el (aug. 7.).77 Őt az utóbbi posztján Bethlen-hűsége ellenére Nádasdy Pál követte (egészen 1633 őszi haláláig). Erre ugyanis a fejedelem dunántúli generálisa, Batthyány Ferenc katonai és politikai okokból ténylegesen nem jöhetett szóba. Végül a legérdekesebben a legkritikusabb felső-magyarországi helyzet alakult, hiszen e régió területének több mint a fele (13 megyéből hét) Bethlen fennhatósága alá került. Az itteni generális posztját kompromisszumos megoldásként Bocskai és Bethlen egykori főkapitánya, az 1621 áprilisában a Habsburg-uralkodó hűségére visszatért gömöri főispán (1618—1625), Széchy Pálffy Gé%a 72 S^alay L.—Salamon F.: i. m. I. köt. 315—326. és Pálffy Gé%a: Pozsony megyéből a Magyar Királyság élére. Karrierlehetőségek a magyar arisztokráciában a 16-17. század fordulóján (Az Esterházy, a Pálffy és az Ulésházy család felemelkedése). Századok 143. (2009) 879. 73 Lásd Molnár Antal tanulmányát e kötetben, főként 102. j. (1622. jún. 10. és 18.). 74 J. Újváty Zsuzsanna— Zimányi Vera-. Az alispánságtól a birodalmi hercegségig, a nemesi kúriától az ország legnagyobb birtokkomplexumáig. Az Esterházy család anyagi és társadalmi felemelkedése. In: Pénztörténet — gazdaságtörténet. Tanulmányok Buza János 70. születésnapjára. Szerk.: Bessenyei József—Draskóczy István. Bp—Miskolc, 2009. 186—187. 75 Lásd: Marti Tibor jelen kötetbeli forrásközleményében: 11. sz. 1622. aug. 10. 76 Kárpótlásul viszont 1622 nyarán ritka kivételként haditanácsosi és ezredesi címet kapott II. Ferdinándtól, amiről augusztus 4-én éppen Sopronból értesítették. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 248. föl. 295. 77 Natasa Stefanec. IV. és V. Zrínyi György. In: A Zrínyiek a magyar és a horvát históriában. Szerk.: Bene Sándor—Hausner Gábor. Bp., 2007. 93—94. 38
