Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)

Az uralkodó és a rendek - Pálffy Géza: Egy elfelejtett kiegyezés a 17. századi magyar történelemben. Az 1622. évi koronázódiéta Sopronban

létre. Erre még a Bécsben időző angol ágens, Simon Digby is felfigyelt.44 45 E kompromisszum különlegességét jelzi, hogy úgy kellett létrehozni, hogy egyfelől az előző esztendők polgár- és belháborújában felboly dúlt országot, azaz a Bethlennek átadott hét megyével csökkentett területű királyságot pacifikál- ják, és társadalmi békéjét helyreállítsák. Másfelől az uralkodó hűségén kitartókat és emiatt a fejedelem hadaitól komoly károkat szenvedőket vagy éppen az általa lefogottakat kárpótolják. Ám mindezt úgy tegyék, hogy eközben a fejedelemhez hosszabb-rövidebb időre átállt legbefolyásosabb magyarok se szenvedjenek nagyobb veszteségeket, hiszen ennek a jövőre nézve lehettek volna súlyos következményei. Nem feledhető ugyanis, hogy Bethlen a Habsburg Monarchia védőbástyájának és éléskamrájának számító Magyar Királyságot a harmincéves háború egyik legválságosabb pillanatában támadta meg, miként ez a fentiekben már szóba került. Aligha véletlenül írta az uralkodó május végi Sopronba érkezése előtt a magyar rendek várakozása kapcsán Thurzó Szaniszló Batthyány Ferencnek a következő sorokat: „Értse Kegyelmed is a niklspurghy tractatusnak minden voltaképpen való continentiáját és véghezvitelig melynek állandóképpen való conclusióját engedje az Úristen ez mostani gyűlésben is oly szerencsésen véghezyinnünk, hogy legen Istennek nevének dicséretire, császár urunknak Ofólségének böcsületire, az egész kereszjyénységnek és szegény, megromlott hazánknak épületire s megmaradására.,Ab

Magyarország és a magyar hadszíntér helyzetének rendezése II. Ferdi- nánd és magyar hívei számára tehát létérdek volt. Egy újabb magyarországi háborút és polgárháborút, netalántán egy esetleges török háborút — amelyek a már amúgy is „megromlott” királyság újabb tetemes pusztulásával jártak volna — mindenképpen el kellett kerülni; különösen, hogy időközben a cseh felkelés leverése ellenére a nagy európai hadakozás is javában folytatódott.46 Mindezek mind a bécsi udvar, mind a magyar rendek különféle csoportjai részéről még az 1606—1608-ban tapasztaltnál is nagyobb kompromisszumkészséget, sőt -kényszert követeltek, így számottevő engedményekkel jártak. Ez több területen hatalmi átrendeződést, valamint újbóli hatalomelosztást hozott.

1608 után a Habsburg-udvar 1622 nyarán Sopronban általában a magyar rendeknek, de még a Bethlentől visszatérőknek is, újra igen komoly engedményekre kényszerült. Ezt összességében szimbolikusan mutatta, hogy a

Pálfjy Ge\a

44 Zamóczki Aron-, Angol követjelentések Bethlen Gábor első hadjáratáról és a nikolsburgi békekötésről (1619—1622). In: Bethlen Gábor és Európa i. m. 139—140.

45 MNL OL P 1314. Nr. 50668. (1622. máj. 16., Sopron).

46 Erre a kényszerhelyzetre, főként 1620-ban, lásd Brockmann, T.: Dynastie, Kaiseramt i. m. 138-144.

32