Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
Az uralkodó és a rendek - Pálffy Géza: Egy elfelejtett kiegyezés a 17. századi magyar történelemben. Az 1622. évi koronázódiéta Sopronban
szempontjából önmagáért beszél, hogy a rendi bel- és országos polgárháború végét a nemzetközi hadakozás magyarországi lezárása előzte meg, mégpedig Magyarország és Erdély határain egyaránt kívül, Morvaország egyik ismert városában. A békeszerződés vizsgálatunk szempontjából azért is figyelmet érdemel, mert tárgyalásain a fejedelmet nem valamelyik külföldi diplomatája,4' hanem előbb mindenekelőtt Thurzó Imre, majd az ő halála (1621. okt. 19.) után Thurzó Szaniszló, a Habsburg uralkodót pedig — több neves külföldi biztosa mellett — a magyar rendek közül Pázmány Péter esztergomi érsek és Esterházy Miklós képviselték. Bethlen ekkor lemondott magyar királyi címéről és megígérte a Szent Korona visszaadását, ami végül 1622. március 20-án, Kassán ünnepélyes körülmények között valósult meg.4" Mindezek fejében életére megkapta a hét felső-magyarországi megyét (Borsod, Abaúj, Zemplén, Szabolcs, Szatmár, Bereg és Ugocsa), valamint a sziléziai Oppeln és Ratibor hercegségeket. A Habsburg Monarchia tehát csak jelentősebb területveszteség és Bethlennek tett engedmények ellenében tudta megtartani a maradék Magyarországot, amelyre törökellenes védelméhez és élelemmel való ellátásához azonban továbbra is nagy szüksége volt, miként ezt Esterházy és Pázmány, azaz a világi és egyházi főrendek Habsburg-párti vezetői is jól látták. Ám ezzel maga II. Ferdinánd is tisztában volt.* 41 42 43 A nikolsburgi szerződés következtében ráadásul a monarchia és a királyság számára az Erdéllyel szembeni felső-magyarországi végvidék nagyrészt elveszett, így a jövőben a bányavidéki generalátusra még nagyobb feladat hárult. Mindezeket követően 1622 nyarán a soproni magyar országgyűlésen a Magyar Királyság rendi berendezkedése és igazgatása szinte újjászületett. Másként fogalmazva 1606-1608 után a bécsi udvar és a magyar rendek, illetve a rendek egyes csoportjai között ismét döntő jelentőségű kiegyezés jött Egy elfelejtett kiegyezés: a^ 1622. évi koroná^ódiéta Sopronban Tanulmányok 3.) 114—124., ili. a Bethlennel folytatott 1620-1621. évi fegyverszüneti és béketárgyalások körülményeire Brockmann, T.\ Dynastie, Kaiseramt i. m. 138—144. 41 Vö. Kármán Gábor. Külföldi diplomaták Bethlen Gábor szolgálatában. In: Bethlen Gábor és Európa i. m. 145—182., ill. újabban főként az ágensekre és a peregrináló diákokra koncentrálva: Kovács Katalin Anna-. Bethlen Gábor diplomáciai hálózata, ügynökök, kereskedők, bankárok és diákok a fejedelem szolgálatában. In: KoraújkorASZ 2014. i. m. 180— 199. 42 A régebbi irodalommal frissen Páljjy G.\ A Szent Korona Bethlen Gábor erdélyi fejedelem birtokában i. m. 43 Ezt érzékletesen jelzi, hogy Magyarország védőbástya szerepét II. Ferdinánd 1620 februárjában a Habsburg főhercegeknek, a Német-római Birodalom egyházi választófejedelmeinek és Miksa bajor hercegnek írt levelében is kiemelten hangsúlyozta, s ennek fenntartása érdekében Bethlennek tett komolyabb engedményekre is kész volt, akár még a Magyar Tanács véleményével szemben is. Brockmann, T.: Dynastie, Kaiseramt i. m. 140—143. 31
