Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
A diéta és a koronázás színhelye: Sopron - Tóth Gergely: Az 1622. évi soproni címerbővítés. Előzmények, utóélet, szövegközlés és fordítás
sével kapcsolatos folyamodványuk a bécsi Udvari Kamara levéltárában.12 Tehát a soproniak itt éppenséggel nem bűnbánó szerepben tűnnek fel, hanem úgy, mint akik kihasználják az uralkodó jelenlétét, és az országgyűlés megrendezését. Ebben a kontextusban már nem tűnik életszerűnek az az elgondolás, hogy a címert „kényszerű elkötelezettségük jeléül kapták”, mintha legalábbis a császári sassal megtoldott címer valami fenyegetés, büntetés lett volna — hiszen az uralkodótól ugyanaznap egy fontos privilégiumban részesültek, sikeres lobbizásuk eredményeként. Ha azonban nem az uralkodó kezdeményezése volt a címerbővítés, akkor kinek juthatott az eszébe? A nyomok Lackner Kristófhoz, a város akkori polgármesteréhez vezetnek.13 Kezdjük rögtön azzal, hogy a két városi privilégium mellett II. Ferdinánd ugyanazon év január 15-én udvari familiárisává tette, majd ugyancsak 1622-ben palotagrófi és asztalnoki címmel tüntette ki a városvezetőt,14 15 ami jelzi, hogy megbízott benne, és hálás volt neki az ország- gyűlés lebonyolításában nyújtott segítségért. Lackner tehát az országgyűlést befogadó Sopron első embereként olyan pozícióba került, amely kedvező volt neki és a város számára is, hiszen joggal várhatott viszonzást, és ezt akár konkrét kéréssé is válthatta (ahogy a tanács tette a borkivitel ügyében). Ez persze önmagában még nem bizonyíték arra, hogy valóban tőle származik a címerbővítés ötlete — annál inkább ezt sejteti viszont addigi életútja, munkássága. Hogy Lackner Kristóf milyen alaposan ismerte az emblematikát, s hogy ezt milyen gyakran alkalmazta a városi reprezentációban, az jól ismert. 2008- ban közzétett önéletrajza viszont számos újabb részlettel egészíti ki ez irányú tevékenységét.11’ A legfontosabb számunkra az a részlet, ahol így ír: „Ugyanebben az évben [1614-ben] ... azután, hogy Mátyás királyt római császárrá Tóth Gergely 12 Österreichisches Staatsarchiv (= ÖStA) Allgemeines Verwaltungsarchiv (= AVA) Finanz- und Hofkammerarchiv (= FHKA) Hofkammerarchiv (= HKA) Hoffmanz Ungarn r. Nr. 122. Konv. 1622. június fol. 48—55. 1622. jún. 9. 13 Személyére újabban lásd: Kovács József László: Lackner Kristóf és kora (1571—1631). Sopron, 2004.; Dominkovits Péter. Egy gazdag városvezető, Lackner Kristóf polgármester javai. (Végrendeletek, hagyatéki- és vagyonleltárak, osztályok 1591-1632.)/Besitztümer eines reichen Stadtleiters, des Bürgenmeisters Christoph Lackner (Testamente, Verlassenschafts- und Nachlassinventare, Vermögensteilungen 1591—1632). Sopron, 2007. 14 Az udvari familiárissá kinevező irat fogalmazványát lásd: Magyar Nemzed Levéltár Országos Levéltára (= MNL OL) A 35 Magyar Kancellária Levéltára, Conceptas expeditio- num 1622. nr. 2. f. 4. A palotagrófi és asztalnoki címre lásd: Kovács J. L.: i. m. (13. jz.) 35. 15 Lackner Kristóf. Lackner Kristófnak, mindkét jog doktorának rövid önéletrajza./Vitae Christophori Lackhner I. U. D. Hominis, brevis consignado. A szöveget gond., ford., jegyz. és bev.: Tóth Gergely. Sopron, 2008. (Sopron város történeti forrásai. C sorozat 5.). 296
