Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
A diéta és a koronázás színhelye: Sopron - Tóth Gergely: Az 1622. évi soproni címerbővítés. Előzmények, utóélet, szövegközlés és fordítás
választották, tiszteletére a második kapura16 nyilvánosan, a haza páratlan ékességére kétfejű sast festetett [kiemelés tőlem, T. G.] emblematikus módon, amelynek képe ott és máshol látható.”17 Az idézetből nyilvánvalóvá válik, hogy Lackner tudatosan felhasználta a császári kétfejű sast a város királyhűségének reprezentálására. Ugyancsak érdekes a fentebbi idézet folytatása, ahol Lackner a kétfejű sas ábrázolását részletezi: „A felső toliakra [tehát a kétfejű sas felső tollaira] a következőket írták. Az elsőn, Sopron város címerénél: e jelben győzni fogsor1' Sajnos nem egészen világos a szövegből, hogy Sopron város címere hogyan került rá az ábrázolásra, s hogyan kell azt elképzelni az egész kompozícióban, de mindenesetre érdekes, hogy itt már együtt szerepel a két jelkép, a városcímer és a kétfejű sas. Vagyis Lackner mindenfajta skrupulus nélkül, nyíltan és tudatosan alkalmazta ezt a jelképet — az önéletrajzában egyenesen büszke rá. Külön említést érdemel Lackner 1613-ban megjelent könyve, a Coronae Hungáriáé emblematica descriptio, amelyben két helyen is igen hangsúlyos szerepben tűnik fel a tárgyalt szimbólum. Először is, a saját maga metszette címlapra — látványos és szokadan megoldással — a kétfejű sast helyezte el a császári koronával, úgy, hogy képe szinte az egész címlapot kitölti; ráadásul ennek a sasnak is a keblén található a mű címe, miként a címeren az uralkodók nevének kezdőbetűi.19 Ez egy olyan félreérthetetlen jele a császárhűségnek, egyben a császári szimbólum iránti tiszteletnek, hogy külön magyarázatot aligha igényel — emellett egyértelmű párhuzam vonható a metszet és a későbbi címer között. De Lacknernek a császári sas iránti érdeklődése a mű lapjain szavakban is megnyilvánul, mégpedig ismét elég sajátos módon. A könyv egyik, Szent Koronát ábrázoló metszetén ugyanis a korona alatt elhelyezte Thurzó György nádornak (feltehetőleg a mű mecénásának) az 1607- ben kibővített címerét,20 s a Thurzónak szóló ajánlásban emblematikus móA% 1622. évi soproni címerbővítés 16 Nem világos, hogy melyik kapuról van szó. Lásd erre: Lackner K.: Önéletrajz i. m. (15. jz.) 167., 156. jegyz. 17 Az eredeti szöveg: „Eodem anno... Rege eodem Matthia salutato Imperatore Romanorum, eius in honorem publicitus in secundaria porta bicipitem aquilani emblemadce, non sine singulari patriae ornamento, pingi curavit, cuius figura inibi et ahbi videre est.” [Kiemelések tőlem, T. G.] Lásd: Lackner K.: Önéletrajz i. m. (15. jz.) XXXI. fej., 124—125. 18 Uo. 19 Christophorus Lackhner. Coronae Hungáriáé emblematica descriptio. Authore Christopho- ro Lackhner I. U. D. Anno MDCXIII. Lavingae Suevorum, 1615. (!), címlap. 20 Uo. 38. A címerbővítés előzményeit ismerteti Kóta P.: i. m. (10. jz.) 22—23.; Csíp István-. A birodalmi sas magyar főnemesi családok címereiben. In: Intercongress. Nemzetközi Heraldikai és Genealógiai Konferencia. Nagykanizsa, 2007. június 2-3. Szerk.: Kóczy T. László—Pandula Attila. Győr, 2009. 67—73., itt: 68-69. (ő is tud a Lackner által metszett Thurzó-címerről), illetve Páljjy Ge\a: A Thurzó család a Magyar Királyság arisztokráciájá297
