Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)

A diéta és a koronázás színhelye: Sopron - Tóth Gergely: Az 1622. évi soproni címerbővítés. Előzmények, utóélet, szövegközlés és fordítás

mindkét lábával, kiterjesztett szárnyakkal, nyitott csőrrel avagy szájjal, kinyújtott nyelvvel lefestve, és a két fej fölött császári koronát visel, keblén pedig a mi és fentebb mondott fenséges császári hitvesünk nevének kezdőbetűit hordozza és mutogatja, tudniillik az F és az E betűt. Ez pedig nem csupán arra hivatott, hogy különleges kegyünk nyilvánvaló bizonyítéka legyen, hanem titkos jelentése révén az említett SOPRON városunk felénk sokféleképpen kinyilvánított, és az utódok ösztönzésére fordítandó, romlatlan erénye és hűsége is felragyog, olyan fényesen, amilyen nagy hatalmat és dicsőséget magában hordoz a császári sas méltósága, ami páradan és különleges kegyünknek nyilvánvaló bizonyítéka. A sisak tetejéről avagy csúcsáról pedig emitt sárga (avagy arany) és fekete, amott ezüst (avagy fehér) és vörös rojtok avagy foszladékok terülnek szét a pajzs szélein, s magát a pajzsot illő módon díszítik...”9 stb.

Kitől származik a címerbővítés ötlete? A logikus válasz természetesen az, hogy az uralkodótól, hiszen a Német-római Birodalom jelképe, a császári sas, valamint a királyi és a császári korona bekerülése a címerbe természetesen az ő szándékát sejteti. Csakhogy van néhány körülmény, amely arra mutathat, hogy a kezdeményező nem II. Ferdinánd volt, hanem éppenséggel az adományozott, ahogyan az címeradománynál egyébként megszokott volt — amint az is, hogy az adományozott előzetesen maga készítette el a címerét.10 11

Először is tudni kell, hogy a címerbővítő oklevél kiállításának napján, vagyis 1622. augusztus 4-én az uralkodó egy másik oklevelet is kiállított a soproniaknak, amelyben 150 hordó saját termésű bor kivitelét engedélyezte nekik Ausztrián keresztül Morvaországba és Sziléziába.0 A kezdeményező ebben az esetben biztosan a városvezetés volt, ugyanis fennmaradt az erre vonatkozó, 1622. július 9-én kelt kérvényük, illetve a kiváltságaik megerősíté1622. évi soproni címerbővítés

9 A címerleírást ismerteti és R. Ensel Sándor (hibás) fordításában részlegesen idézi Horváth Z.\ Sopron város címerei i. m. (6. jz.) 44—46. A címerlevél eredetijét lásd: Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára (= MNL GyMSM SL), Sopron Város Levéltára (= SVL), Oertl. Lad. XX. Fase. I. Nr.l. Az oklevél szövegének általunk készített átírását és fordítását lásd tanulmányunk végén.

10 Kóta Péter a címereslevelekkel foglalkozó disszertációjában megállapítja, hogy az újkorban a címer (illetve maga a nemesség), továbbá a címerbővítés kérelmezésének gyakorlata „általánossá vált”: a kérelmezők — köztük városok — maguk fordultak az uralkodóhoz, s gyakran lerajzolták, illetve olykor írásban is ismertették a kért címert. Kóta Péter. Címereslevelek diplomatikája. 1526-1848. (1991.) Bölcsészdoktori értekezés. Kézirat. ELTE Egyetemi Könyvtár. Kd 7648. 8-10., illetve uo. 21—24.

11 Az okiratot lásd MNL GyMSM SL SVL, Oertl. Lad. XLI. et 22. Nr. 311.

295