Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
A diéta és a koronázás színhelye: Sopron - Tóth Gergely: Az 1622. évi soproni címerbővítés. Előzmények, utóélet, szövegközlés és fordítás
Zoltán Mollay cikkére írt válaszában ismét kijelentette, hogy a császári sas nem alkalmas a hazaszeretetre nevelésre, továbbá az 1922-es címer védelmezőit „nosztalgiával” vádolta meg.4 5 Gömöri János ugyancsak az 1340-es címer mellett érvelt, és kijelentette, hogy az 1622-es címert a soproniak „kényszerű elkötelezettségük jeléül kapták” — utalva ezzel arra, hogy a soproniak, legalábbis a szerző elképzelése szerint, titokban Bethlen hívei maradtak, azután is, hogy a fejedelem csapatai távoztak a városból.3 Horváth Zoltán a soproni címerről írt monográfiájában — amely bizonyos értelemben a vita folytatásának tekinthető — szintén azt áhította, hogy a címerbővítés teljes egészében II. Ferdinánd akaratából történt, „azt a soproniak nem kérték.”6 Emellett úgy vélte, hogy a címerben lévő kétfejű sassal Ferdinánd azt akarta kifejezni, hogy ő a város egyetien ura, míg a nyitott városkapuval azt, hogy az neki nyílik ki.7 Lássuk a tényeket. II. Ferdinánd 1622-ben országgyűlést tartott Sopronban, ahol sor került Eleonóra császárné magyar királynévá koronázására is.8 II. Ferdinánd, amint az a címerlevélben olvasható, ennek emlékére újította meg és bővítette ki 1622. augusztus 4-én Sopron város címerét. A címerlevél számunkra legfontosabb része így hangzik (saját fordításomban): „A PAJZSON rostélyos avagy nyílt katonai sisak fekszik, amelyre királyi korona van helyezve; ennek szegélyein avagy szélein egy teljes alakú, kétfejű fekete sas áll Tóth Gergely 4 „A magyarságtudatunkat mielőbb a régi soproni szellemben — újjá kell teremtenünk. Megkopott a Civitas Fidelissima fénye! Lehet-e császári sassal hazaszeretetre nevelni — Professzor Úr? Az 1922. évi címer visszahozásának egyeden érzelmi momentuma van, az is negatív: a nosztalgia.” Horváth Zoltán-. Válasz Mollay Károly: A címervita című cikkére. Soproni Szemle 44. (1990) 330—335., itt: 335. 5 Gömöri János: Az 1340. évi soproni városcímer: a védőszentek ikonográfiái meghatározása. Soproni Szemle 44. (1990) 336—340., itt: 340. 6 Horváth Zoltán: Sopron város címerei a történelmi események hátterében. Bp., 1992. 46. Valójában azok a szavak, amelyekre Horváth hivatkozik („motu proprio, ac ex certa nostra scientía animoque deliberato”) szokványos oklevélformulák voltak, amelyek számos más iratban is előfordulnak, így pl. II. Ferdinánd 1629. jan. 12-én kelt, Szily Mihály és testvérei számára kiállított címerlevelében. Részlegesen közölte: Há^J Jenő: Néhány adat a felsőszopori Szily-család történetéhez. Soproni Szemle 2. (1938) 11-22., itt: 16. 7 L. Horváth Z.: Sopron város címerei i. m. (6. jz.) 45. Ugyanakkor Horváth később Sopron „büszkeségének” nevezte az 1922-es címerbővítést. Persze nyilvánvaló, hogy a „Civitas Fidelissima” jelige miatti büszkeségre gondolhatott, mégis, a korábbi szavait figyelembe véve kissé furcsán hat ez az állásfoglalása. Lásd: Horváth Zoltán: Civitas fedelissima. Városunk büszkesége, az 1922. évi címerbővítés. In: Laudatio et salutano. Tanulmányok Farkas Gábor születésnapjára. Szerk.: Csurgai Horváth József-Demeter Zsófia-Vizi László Tamás. Székesfehérvár, 2004. 215—221. 8 Az országgyűlésre és a koronázásra lásd: Horváth Z.: Sopron város címerei i. m. (6. jz.) 42— 44. Még lásd: Pálffy Géza tanulmányát a jelen kötetben. 294
