Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
Az uralkodó és a rendek - Pálffy Géza: Egy elfelejtett kiegyezés a 17. századi magyar történelemben. Az 1622. évi koronázódiéta Sopronban
II. Ferdinánd és Bethlen pártján bekövetkező két táborra szakadását.14 Bocskai István felkelését (1604—1606), majd a magyar rendek és II. Mátyás 1608 végi kompromisszumát, azaz a 17. század első kiegyezését követően bő egy évtizeddel a Magyar Királyság rendisége ismét két táborra szakadt. Bethlen Gábor fejedelem 1619 őszi sikeres magyarországi hadjárata után a magyar politikai elitből egyre többen álltak melléje. Az erdélyi uralkodóhoz való csadakozást ugyan a fegyverek nyomása is meghatározta, döntően elősegítette az is, hogy a rendek egyes csoportjainak 1608-ban megfogalmazott, sőt törvényekkel megerősített céljai1' II. Mátyás uralkodása (1608—1619) alatt, illetve II. Ferdinánd kormányzásának (1619— 1637) kezdetén csak részben valósultak meg. A protestáns vallásszabadság csupán részlegesen vált valóra. 1618 tavaszától például ismét katolikus nádora (Forgách Zsigmond) lett az országnak, ami önmagában is jól szimbolizálta az udvar támogatta ellenreformációs törekvések sikerét. Emellett a világi rendek csak részlegesen tudták az ország irányításában visszaszorítani a főpapokat, pedig 1605—1608-ban egyik legfőbb céljuk éppen ez volt, miközben a királyság erősen centralizált katonai és pénzügyi igazgatása sem módosult alapvetően. Emiatt különösen az Erdélyhez közeli, túlnyomórészt protestáns Felső-Magyarország nemességének soraiban egyre nőtt az elégedetlenség.16 Egy elfelejtett kiegyezés: a% 1622. évi koronájódiéta Sopronban 14 Hosszabban erről egy 2012. május 2-3-án, Miskolcon tartott Bethlen-tanácskozás tanulmánykötetében szóltam, így az alábbi alfejezetben ennek eredményeit csupán minimális hivatkozásokkal összegzem. Páljjy Géza: A Bethlen-kutatás egy alig vizsgált kérdéséről: a magyar királysági rendek és az erdélyi fejedelem (1619—1622). In: Bethlen Gábor képmása i. m. 139—158., a régebbi irodalomból mind a mai napig alapvető Demkó Kálmán-. A ma- gyar-cseh confoederáció és a beszterczebányai országgyűlés 1620-ban. Századok 20. (1886) 105-121., 209-228, 291-308.; Zsilinszky M: i. m.'144-290. passim. Vö. még R. Várkonyi A.: Bethlen Gábor jelenléte i. m. főként 36-44. 15 Újabban további irodalommal Páljjy Géza: Győztes szabadságharc vagy egy sokféle sikert hozó felkelés? A magyar királysági rendek és Bocskai István mozgalma (1604—1608). Bp, 2009. (Századok Füzetek 3.) 51—63. 16 Benda Kálmán: Habsburg-politika és rendi ellenállás a 17. század elején. Történelmi Szemle 13. (1970) 404—427.; Uő: Habsburg-abszolutizmus és rendi ellenállás a XVI—XVII. században. Bp. 1975 (Történelemtudomány — történelemtanítás 6.); Uő: A Habsburg-abszolutizmus és a magyar nemesség a 16. és 17. század fordulóján. Történelmi Szemle 27. (1984) 445—479.; Joachim Bahlcker. Calvinism and Estate Liberation Movements in Bohemia and Hungary (1570—1620). In: The Reformation in Eastern and Central Europe. Ed.: Karin Maag. Aldershot, 1997. 72—91. Bethlen Habsburg-ellenes hadjárataira és a Magyar Királysággal való 1619 előtti viszonyára újabban lásd: Obomi Teréz Bethlen Gábor Habsburg-ellenes hadjáratainak erdélyi háttere. In: Protihabsburské stavovské povstania a ich vplyv na vyvoj pohranicnych regiónov Slovenska a Mad’arska v 17. storocí/Habsburg- ellenes rendi felkelések és ezek hatása Szlovákia és Magyarország határmenti térségének fejlődésére a 17. században. Ed.: Stefan Sutaj. Presov, 2008. 44—52, Uő: Bethlen Gábor és 23
