Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
Diplomácia-kommunikáció - Molnár Antal: Carlo Caraffa bécsi nuncius az 1622. évi soproni országgyűlésen. A szentszéki diplomácia és Magyarország a harmincéves háború első időszakában
Molnár Antal kor szokása szerint a diplomáciai iratok ekkor még elsősorban a pápa családjának archívumaiba kerültek, esetünkben elsősorban a Borghese- és a Barbe- rini-családok gyűjteményeibe, a (nagyrészt) későbbi diplomáciai levelezésből pedig sok található a Chigi-család könyvtárának kéziratai között is. Ezeket a könyvtárakat akkor még a családi palotákban őrizték, és nyitva álltak a kutatók előtt,8" így Fraknói is bőven merített belőlük: az 1625. évi soproni országgyűlés ismertetésének legfontosabb forrásait a nunciusnak a Barberini- könyvtárban őrzött relációi jelentik, az ugyanott található 1622. évi jelentésköteteket viszont Fraknói nem használta. Ez utóbbi körülményre teljesen megnyugtató magyarázatot ez ideig nem találtam, minden valószínűség szerint úgy gondolta, hogy az ügyhallgató beszámolói kiváltják a nuncius jelentéseit. Ma viszont már egyértelmű számunkra, hogy a nuncius jelentései és az arra adott római válaszok döntő fontosságúak a szentszéki döntéshozatal során felhasznált információk, illetve a Pápaság magyarországi stratégiájának vizsgálatához; mellette ugyanakkor a nunciusi jelentések forrásait képező helyszíni beszámolók ismerete nagyban hozzájárulhat annak az információs háttérnek a megismeréséhez, amelyről a kutatás nemzetközi szinten is igen keveset tud. Emiatt tartottam fontosnak egyrészt a téma újbóli, a nuncius jelentéseivel kibővített feldolgozását, másrészt pedig Buonamici eredeti beszámolóinak felkutatását. Az első problémát Buonamici személye jelenti: ilyen nevű bécsi ügyhallgatóról a korábbi kutatás nem tudott: Jaitner egyébként rendkívül alapos munkája nem említi,80 81 és nem találkozott vele az V. Pál és VIII. Orbán követjelentéseit publikáló Silvano Giordano sem.82 Ugyanakkor az olasz életraj80 A Fondo Borghese, amelyet három család (Borghese, Aldobrandini és Salviati) levéltára alkot, 1892-ben került be a Vatikáni Titkos Levéltárba. La/os Pásztor. Guida delle fonti per la storia dell’America Latina negli archivi della Santa Sede e negli archivi ecclesiastici d’Italia. Città del Vaticano, 1970. (Collectanea Archivi Vaticani 2.) 213—214. A Barberini- könyvtár magját Vili. Orbán pápa és unokaöccse, Francesco Barberini bíboros könyv- és kéziratgyűjteményei jelentették. A Barberini-palotában őrzött bibliotéka a Vatikáni Apostoli Könyvtár mellett a legjelentősebb római könyvgyűjteménynek számított, 1902- ben vásárolta meg XIII. Leó pápa a Vatikáni Apostoli Könyvtár számára. Guida ai fondi manoscritti, numismatici, a stampa della Biblioteca Vaticana I. Dipartimento Manoscritti. A cura di Francesco D’Aiuto—Paolo Vian. Città del Vaticano, 2011. (Studi e Testi 466.) 336—340., 344-347. A Chigi család a VII. Sándor pápa által alapított könyvtárát a többi gyűjteménnyel együtt 1918-ban az olasz államnak adta el, 1922-ben Mussolini a könyv- és kéziratgyűjteményt a Vatikáni Apostoli Könywtárnak engedte át. Uo. 403^-06. 81 1621-ben Caraffa ügyhallgatója Francesco Rosa, a titkára Paolo Maffei volt. Jaitner, K.\ Die Hauptinstruktionen Gregors XV. i. m. I. 259. 82 Silvano Giordano szíves szóbeli tájékoztatása és elektronikus levele (Róma, 2013. február 27.). 148
