Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
Diplomácia-kommunikáció - Molnár Antal: Carlo Caraffa bécsi nuncius az 1622. évi soproni országgyűlésen. A szentszéki diplomácia és Magyarország a harmincéves háború első időszakában
Molnár Antal narchiához (Franciaországba, Spanyolországba, a Német-római Birodalomba és Lengyelországba), illetve a mohácsi vész előtt néhány évig Magyarországra.3 Aló. század második felében alapították az itáliai követségeket (Nápoly, Savoya, Firenze) és az északi vagy reformnunciatúrákat (Luzern, Graz /1622-ig állt fenn/, Köln, Brüsszel /1634-től csak internuncius képviselte a Pápaságot/). Portugáliában 1580 és 1670 között nem nuncius, hanem egy collector működött, a nunciusokhoz hasonló feladatkörrel. A pápai követek között a Trienti Zsinat után csak elvétve találunk világiakat, a 16. század végétől pedig (a nápolyi nuncius kivételével) szinte valamennyien püspöki címmel rendelkeztek. A változások világosan jelzik, hogy a pápai követek nemcsak diplomaták, hanem főpapok is voltak, ami küldetésük vallási jellegét, a Trienti Zsinat utáni katolikus konfesszionalizációban betöltött szerepüket hangsúlyozza. Ez a feladatkör különösen XIII. Gergely pápasága idején (1572—1585) erősödött meg. Míg azonban ő még nagyrészt itáliai püspököket küldött a követségekre, a század végétől különösen a nagy nunciatúrákat egyre gyakrabban címzetes érsekekre bízták. A váltás a rezidenciakötelezettség problémáját megoldotta ugyan, és kiemelt pozíciót biztosított a nunciusoknak a fogadó ország egyházi hierarchiájában, viszont nem csekély anyagi problémákat generált. Emiatt a 17. század első felében a nun- ciatúrák élén még gyakran váltogatták egymást az itáliai püspökök és a címzetes érsekek: többen közülük egyszerre emelkedtek főpapi tisztségre és kapták meg követi kinevezésüket, korábbi munkájuk pedig nem pasztorális, hanem hivatali jellegű volt, alapvetően a Római Kúriában és az Egyházi Állam igazgatásában szerzett adminisztratív tapasztalatokkal. A nunciatúrák hálózata és belső struktúrája 17. század első felében szilárdult meg, és ekkor alakult ki hosszú időre végleges hierarchiájuk. A nagy nunciatúrákat sokszor egy-egy kisebb követség után nyerték el a diplomaták, és 1600 után már sohasem tértek vissza korábbi állomáshelyükre, ami aló. 3 Az 1524—1526 között II. Lajos magyar király budai udvarában működő Antonio Burgio pápai nuncius már a kora újkori értelemben vett állandó követnek tekinthető. A régebbi irodalomból lásd: Guillaume Fraknói: Le baron Burgio, nonce de Clément VII en Hongrie 1523—1526. Florence, 1884.; Uő: Magyarország a mohácsi vész előtt a pápai követek jelentései alapján. Bp. 1884.; Uő: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szent-székkel. II. 1418—1526. Bp. 1902. 330-399. Újabb összefoglalások: Kubinyi András-. Diplomáciai érintkezések a Jagelló-kori magyar állam és a pápaság között (1490—1526). In: Magyarország és a Szentszék kapcsolatainak ezer éve. Szerk.: Zombori István. Bp. 1996. 119—134., különösen 128—130.; Antonín Kalour. Elfeledett források a mohácsi csatáról: Antonio Burgio pápai nuncius jelentései és azok hadtörténeti jelentősége. Hadtörténelmi Közlemények 120. (2007) 603—621. Burgio budai jelentéseinek kiadása: Ipolyi Arnold— Fraknói Vilmos-Ováry Fipót Magyarországi pápai követek jelentései 1524—1526. Bp. 1884. (Monumenta Vaticana históriám regni Hungáriáé illustrantia. Ser. II. Tom. I.). 126
